A harcosok nem sírnak: A Little Rock-i központi gimnázium integrációjáért vívott harc megrázó emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv erőteljes és érzelmes beszámolót nyújt Melba Patillo Beals tapasztalatairól, aki az első fekete diákok egyikeként integrálta a Central High Schoolt az arkansasi Little Rockban az 1950-es évek végén. A könyv erősen ajánlott középiskolásoknak és a polgárjogi történelem iránt érdeklődőknek, mivel személyes nézőpontot nyújt az amerikai történelem egy kritikus pillanatáról.

Az olvasók dicsérték a könyvet a lebilincselő történetmesélés, az érzelmi mélység, valamint a szerző küzdelmeinek és tapasztalatainak őszinte ábrázolása miatt. Sokan úgy vélik, hogy a történelmi igazságtalanságok megértéséhez nélkülözhetetlen olvasmány, és a Little Rock-i kilencek bátorságát és rugalmasságát is megragadja. Az írást magával ragadónak írják le, és erős érzelmi reakciókat képes kiváltani.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a tempó lassú vagy az írás kissé ismétlődő, ami időnként az érdeklődés elvesztéséhez vezetett. Néhányan megemlítették, hogy a vallási utalások nem illeszkedtek az általános elbeszélésbe. Emellett néhány kritika azt is jelezte, hogy bár a könyv fontos, az alkalmi olvasók figyelmét nem biztos, hogy olyan hatékonyan leköti, mint a polgárjogi történelemben jobban érdekeltekét.

(276 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Warriors Don't Cry: A Searing Memoir of the Battle to Integrate Little Rock's Central High

Könyv tartalma:

A polgárjogi mozgalom egyik legerősebb alakjának, Melba Pattillo Bealsnek ebben a fontos önéletrajzi beszámolójában a Little Rock-i kilencek tagja nemcsak a rasszizmus elnyomó erejét tárja fel, hanem a fiatalok azon képességét is, hogy megváltoztassák a faji és identitásbeli elképzeléseket. 1957-ben, jóval Martin Luther King "Van egy álmom" című beszéde előtt Melba Pattillo Beals és nyolc másik tinédzser a polgárjogi mozgalom és az amerikai déli Jim Crow lebontásának ikonikus szimbólumává vált, amikor a Legfelsőbb Bíróság 1954-ben hozott döntő jelentőségű Brown kontra oktatási tanács ítéletét követően integrálták a Little Rock-i központi középiskolát.

Melbát az iskolatársai és szüleik gúnyolták, a lincselőcsapat kötéllel fenyegette, dinamitrudakkal támadták meg, és a szemébe fújt savval sebesítették meg. De mindezek ellenére méltósággal és bátorsággal viselkedett, és nem volt hajlandó meghátrálni.

A Warriors Don't Cry időnként nehéz, de szükséges emlékeztető arról, hogy milyen értékes tanulságokat vonhatunk le nemzetünk múltjából. Ez a történet a bátorságról és egy maroknyi fiatal, fekete diák bátorságáról szól, akik egy viharos időszakban a hangjukat arra használták, hogy befolyásolják a változásokat.