A Hardy fiúk szelleme: Az író a világ leghíresebb fiúdetektívjei mögött

Olvasói vélemények

Az önéletrajz Leslie McFarlane, a korai Hardy Boys-regények szellemírójának életét, valamint újságírói és írói karrierjét tárja fel. McFarlane humor és éleslátás keverékével nosztalgikus pillantást vet a 20. század eleji ifjúsági irodalom kiadói világára, különösen a Stratemeyer-szindikátusra. Miközben érdekes kulisszák mögötti részleteket oszt meg a Hardy Boys-sorozatról, az olvasók személyes beszámolót is kapnak életéről és karrierjéről.

A könyv a leírás szerint szórakoztató és humoros, értékes betekintést nyújt a Hardy Boys-sorozat létrejöttébe és a szerző életébe. Sok recenzens értékeli a lebilincselő írói stílust és a gyermekkori olvasmányokhoz fűződő nosztalgikus kapcsolatot. A kiadói folyamatba való betekintés és McFarlane észak-kanadai tapasztalatai mélyebbé teszik a memoárt.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv eltér a Hardy Boys iránti elsődleges érdeklődéstől, túlságosan McFarlane magánéletére koncentrál, nem pedig magára a sorozatra. Megemlítik azt is, hogy a szerző kissé lehangolóan látja a könyvkiadás világát, ami ellentétben áll az eredeti történetekhez kapcsolódó kalandvágyó szellemiséggel. Néhány recenzens azt kívánta, hogy több tartalom legyen a Hardy Boys karaktereivel kapcsolatban.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ghost of the Hardy Boys: The Writer Behind the World's Most Famous Boy Detectives

Könyv tartalma:

" A Hardy-fiúk szelleme egy elegáns könyv, tele bájjal, pátosszal és szeszélyességgel. Az írás visszafogott, a jellemábrázolás mély és gazdag, a humor árnyalt.".

-- Washington Post.

Miközben fiúk és lányok milliói falták a Hardy-fiúk korai kalandjait, a fiatal olvasók és a leendő nyomozók keveset tudtak: a sorozat szerzője nem Franklin W. Dixon volt, ahogy a borító harsogta. Leslie McFarlane volt az, egy szinte nincstelen firkász, aki az első kalandokat egy távoli, áram és folyóvíz nélküli faházban élve írta Észak-Ontarioban. McFarlane volt az első bestsellerek szellemírói között, és ez végre az ő története - legalább olyan szórakoztató, mint az általa írt történetek.

1926-ban a 23 éves Leslie McFarlane újságíró-kölyök egy hirdetésre jelentkezett: "Tapasztalt szépirodalmi írót keresnek kiadói vázlatok alapján". A hirdetést Edward Stratemeyer írta alá, akinek szindikátusa gyakorlatilag feltalálta a tömeges gyermekkönyvkiadást Amerikában. McFarlane-t, akinek már volt néhány megjelent kalandregénye, felvették, és első munkája az volt, hogy Roy Rockwood néven megírja a Dave Fearless Under the Ocean című regényt - 100 dolláros átalánydíjért, jogdíj nélkül. Fizetése 125 dollárra emelkedett, amikor Stratemeyer egy új, gyerekeknek szóló detektívtörténet-sorozatot javasolt, amelyben két középiskolás korú testvér szerepel, akik rejtélyeket oldanának meg. A sorozat címe The Hardy Boys lett. McFarlane álneve Franklin W. Dixon lett.

McFarlane huszonegy Hardy Boys-kalandot írt. Az 1927-es A torony kincsétől az 1947-es A fantom teherhajóig teljes értékű klasszikusokká váltak, tele veszélyes kalandokkal, hűséges cimborákkal és nyaktörő versenyekkel a rejtély megoldása érdekében. McFarlane egészen életének végéig titokban tartotta szellemírói munkásságát, amikor is a fia arra ösztönözte, hogy ossza meg vele, hogy ő volt az igazi Franklin W. Dixon. Mire McFarlane 1977-ben meghalt, a Hardy Boys-sorozat nem hivatalos becslések szerint eladásai már meghaladták az 50 millió példányt.

A Hardy-fiúk szelleme lenyűgöző, vicces és mindig bájos visszatekintés az újságírás, az írás és a könyvkiadás egy letűnt korszakára. Mindenkinek szól, aki szereti a nagyszerű történeteket, és aki kíváncsi arra, hogy megfejtse a történelem egyik legolvasottabb és legmaradandóbb gyermekkönyvsorozata mögött álló lenyűgöző ember rejtélyét.