Értékelés:
A Harlemi reneszánsz című könyv: A Harlemi reneszánsz: Cheryl Wall „A Very Short Introduction” című könyve tömör, mégis informatív áttekintést nyújt a harlemi reneszánszról, kitérve annak eredetére, kulcsfiguráira és témáira. Egyaránt szolgál bevezetésként az új olvasók számára és forrásként azok számára, akik elmélyíteni szeretnék a téma megértését.
Előnyök:⬤ Hozzáférhető és tömör formátum, amely minden szintű olvasó számára alkalmas.
⬤ Jó áttekintést nyújt a harlemi reneszánszról és annak jelentőségéről.
⬤ Jól megalapozott és éleslátó értekezés a kulcsfigurákról és műveikről.
⬤ Hasznos bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
⬤ Pozitív visszajelzések a felnőttek és a fiatalabb olvasók számára egyaránt hasznos ismeretterjesztő értékéről.
⬤ Egyes olvasók úgy találhatják, hogy az egyes irodalmi művek elemzése megzavarhatja a könyv általános folyását.
⬤ Esetenként túlságosan mélyen belemerülhet az irodalomkritikába, ami elvonhatja a bevezető céltól.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Harlem Renaissance: A Very Short Introduction
A harlemi reneszánsz a két világháború közötti kulturális ébredés volt az afroamerikaiak körében. Ez volt az Új Néger mozgalom kulturális szakasza, egy olyan társadalmi és politikai jelenség, amely büszke faji identitást, gazdasági függetlenséget és progresszív politikát hirdetett.
Ebben a nagyon rövid bevezetőben Cheryl A. Wall a harlemi reneszánsz korszellemét ragadja meg az írókat, zenészeket és képzőművészeket egyaránt foglalkoztató kérdések és stratégiák azonosításával. Olyan kulcsfigurákat mutat be, mint Langston Hughes, Zora Neale Hurston, Claude McKay és Jean Toomer, valamint olyan jellegzetes szövegeket, mint az Anyától a fiúnak, a Harlemi árnyak és a Cane. Az új néger vizsgálata során megvizsgálja James Van der Zee fotós és Archibald Motley és Laura Wheeler festők művészetét, valamint azt, ahogyan Marita Bonner, Jessie Fauset és Nella Larsen az új néger nők nemi identitásának dilemmáit vizsgálta. Harlemre mint kulturális fővárosra összpontosítva Wall a New York-i színházzal foglalkozik, ahol az 1920-as években szinte minden évben fekete musicaleket mutattak be a Broadwayn. Bemutatja a harlemi éjszakai életet is a bérleti díjakat kínáló partikkal és klubokkal, amelyek a munkásosztálybeli feketéket, a gazdag fehéreket és mindkét faj melegeit kiszolgálták, valamint a reneszánsz művészek Párizsba költözését.
Hughes The Negro Speaks of Rivers című művétől kezdve W. E. B. Du Bois regényéig Dark Princess, a fekete amerikaiak az Afrikához fűződő kapcsolatukat kutatták. Sok fekete amerikai értelmiségi találkozott afrikai értelmiségiekkel Párizsban, ahol közös ügyet csináltak az európai gyarmatosítás és a faji előítéletek ellen. A folklór - spirituálék, történetek, prédikációk és tánc - olyan nyersanyagnak számított, amelyet az új néger művész művész művészetté alkimizálhat. Következésképpen tapsolták a spirituálék koncertszínpadon való előadását olyan művészek által, mint Roland Hayes és Paul Robeson. A harlemi reneszánsz nemcsak az afroamerikai vizuális és előadóművészetben hagyott kitörölhetetlen nyomot, hanem - ahogy Cheryl Wall mutatja - örökségei mindenütt ott vannak körülöttünk.
