A Harmadik Birodalom védelme 1941-45

Olvasói vélemények

Steven Zaloga „A Harmadik Birodalom védelme 1941-45” című könyve részletes áttekintést nyújt a második világháború alatti német védekezésről a szövetségesek bombázása ellen. Bár értékes információkat nyújt a védelmi szerkezetek felépítéséről és céljáról, egyes olvasók úgy találták, hogy hiányzik belőle a harci hatékonyság értékelése és bizonyos témák mélysége.

⬤ Jól kutatott és informatív, a légvédelemhez használt szerkezetek és rendszerek részletes leírásával
⬤ modern grafikákat és archív fotókat tartalmaz, amelyek fokozzák a megértést
⬤ jó alapműként szolgál a második világháborús erődítések iránt érdeklődők számára.

⬤ Nem tárgyalja részletesen a légvédelem és a légi harcok hatékonyságát
⬤ egyes olvasók úgy érezték, hogy túl rövid, és bizonyos szempontok nem elég mélyrehatóak
⬤ a Kindle verzióval kapcsolatban technikai problémákról számoltak be.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Defense of the Third Reich 1941-45

Könyv tartalma:

A második világháború alatt Németországot egyre nagyobb mértékben fenyegették a szövetséges bombázók támadásai, a RAF éjszakai bombázásaitól kezdve az amerikai nappali bombázásokig. Ez a könyv a flak-tüzérségtől az erődített építményekig Németország légi támadás elleni védelmének szárazföldi infrastruktúrájára összpontosít.

A Harmadik Birodalom a II. világháborúban minden ország közül a legpazarlóbb flakvédelmet hozta létre. Ez a könyv áttekintést nyújt a Flak-tüzérségről, különös hangsúlyt fektetve a Flak bevetésének módjára és néhány egyedi erődített építményre, amelyeket a Flak teljesítményének fokozására hoztak létre, mint például a német városok legendás Flak-tornyai. Röviden megvizsgálja továbbá a háború végén a bevetés küszöbén álló, a Flak-védelemre szánt légvédelmi rakéták forradalmi lehetőségeit. Bár a Flak tüzérségi eleme a legismertebb, a Flak hatékonysága nagymértékben függött a fejlett elektronikus érzékelőktől, különösen a radartól, a tűzvezetés és a pontos célzás érdekében. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy a Harmadik Birodalom hogyan vetette be a radart és más fejlett érzékelőket a védelmi övekben, például a Kammhuber-vonalban.

A légitámadás elleni aktív védelem mellett Németország nagymértékben beruházott a passzív védelembe is, például a légvédelmi óvóhelyekre. Míg e védelem nagy része hagyományos volt, mint például a földalatti óvóhelyek, valamint az aluljárók és más építmények kettős használata, Németországnak néhány egyedülálló dilemmával kellett szembenéznie a városok éjszakai bombatámadások elleni védelme során. Egyes városok olyan régiókban feküdtek, ahol a talajviszonyok és az alapkőzet hiánya nem tette lehetővé mély földalatti bunkerek létesítését. Ennek eredményeképpen a német építészek hatalmas föld feletti védelmi óvóhelyeket terveztek, amelyek a II. világháborúban épített legmasszívabb védelmi építmények közé tartoztak.

Az amerikai hadsereg légierejének 1944 elején a német ipar ellen indított offenzívájának sikere azzal fenyegetett, hogy a német haditermelés összeomlik. 1944 tavaszán programot indítottak az ipar szétszórással és erődítéssel történő védelmére. Kidolgozott programot hoztak létre a legfontosabb iparágak földalatti óvóhelyeken történő elhelyezésére. Ezek egy részét barlangokban vagy alagutakban helyezték el, de más területeken nagyméretű vasbetonszerkezeteket hoztak létre ott, ahol a barlangok nem jelentettek praktikus megoldást. Ezek a szerkezetek korukban a legfejlettebbek közé tartoztak, és sok tekintetben megelőlegezték a hidegháború idején a nukleáris támadások elleni védelem érdekében létrehozott, erősen megerősített óvóhelyeket.