A harmadik ember

Olvasói vélemények

A könyv két fiatal bécsi zsidó személy történetét mutatja be a náci rezsim felemelkedése idején, kiemelve a túlélésért és az identitásért folytatott küzdelmüket a történelmi háttérben. A könyv középpontjában a biztonságba vezető útjuk és a holokauszt alatti és utáni tapasztalataik összetettsége áll.

⬤ Magával ragadó és lebilincselő elbeszélés
⬤ lebilincselő karakterek
⬤ alapos történelmi kutatás
⬤ megragadja a háború előtti Bécs hangulatát
⬤ a túlélés, az identitás és a veszteség témáit járja körül
⬤ elősegíti a fasizmus felemelkedésének tudatosítását
⬤ jól kidolgozott kapcsolatok és érzelmi mélység.

Néhány olvasó nehéznek vagy érzelmileg megterhelőnek találhatja a történelmi tartalmat; nem mélyül el a náci rezsim legszörnyűbb borzalmaiban, ami hátrányt jelenthet azok számára, akik egy átfogóbb beszámolóra vágynak.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Third Man

Könyv tartalma:

Az 1930-as évek Bécséből az 1940-es évek Angliájába és vissza, A harmadik ember középpontjában a kitaszítottság, a száműzetés, a menekülés, valamint az igazság és az emberség keresése áll. A könyv két zsidó családra összpontosít a holokauszt közeledtével, majd fokozatosan két túlélő egyénre összpontosít - olyanokra, akiknek nehéz erkölcsi döntéseket kell hozniuk. Julie Bernsteint kisgyermekként szülei Angliába küldik biztonságba; ott nevelőcsaládnál felnőve többszörös hovatartozását kell mérlegelnie és újragondolnia. Ignaz Natanson, egy kóser hentes tanonc, Angliába szökve megváltoztatja személyazonosságát és nevét, és csatlakozik a brit hadsereghez. A háború után visszatér Bécsbe, hogy felkutassa azt a személyt, aki számára megtestesíti azt, amit a náci ifjúság tett az otthonával. A regényt a szerző családja ihlette - akiknek az élet, a zene, a filozófia és a történelem, az igazságosság és az etikai dilemmák iránti szeretete mind-mind benne lakozik ebben a sötét, mégis gyönyörűen megrajzolt világban.

A regény a "harmadik ember" kerete nélkül is teljes és koherens lehetne, de a híres 1949-es noir-filmre való prológus és epilógus utalások jellegzetesek és fantáziadúsak; elmélyítik a többi epizód jelentőségét. A végén Ignaz/Nigel felismeri a hasonlóságot önmaga és a filmbeli Harry Lime között (mint szélhámosok, akik néha megkérdőjelezhető dolgokat tettek). De azonosul saját "harmadik emberével" is, akit bosszúból követett nyomon. Felismeri, hogy ez az ember lehetett volna gonosz, de lehet, hogy ehelyett "szegény bolond, mint ő maga, se nem jó, se nem gonosz, csak egy zavarodott emberi lény, aki próbál elkeveredni ebben az életben".

Splitter regénye nem a fasizmust akarja mentegetni, hanem arra kényszeríti az olvasót, hogy megvizsgálja, mi szüli azt, és mi okozza, hogy az "átlagemberek" vonzódnak hozzá. A harmadik ember meglehetősen komor képet mutat a háború utáni Bécsről, miközben megkérdőjelezi, hogy nem fordít figyelmet a nácikra, vagy a már nem ott élő zsidókra. A remény és a humanizmus elemei mégis valósak.