A harmadik parancsolat és az anusimok visszatérése: Egy rabbi emlékiratai egy hihetetlen népről

Olvasói vélemények

Stephen Leon rabbi „A harmadik parancsolat és az anusimok visszatérése” című könyve számos pozitív kritikát kapott, kiemelve az anusimok, a rejtett zsidók és az örökségük újrafelfedezésének útját bemutató elmélyült felfedezését. Az olvasók nagyra értékelik a rabbi személyes anekdotáit, a közösség iránti szívből jövő elkötelezettségét és informatív elbeszélő stílusát. A kritikákban azonban nem említenek jelentős ellenérveket, ami összességében kedvező fogadtatásra utal.

⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ informatív az anusim és a zsidó örökségről
⬤ személyes és együttérző elbeszélő stílus
⬤ büszkeségre ösztönöz az örökségünkre
⬤ toleranciára és megértésre ösztönöz
⬤ történelmi kontextust nyújt
⬤ elősegíti a belső békét és megbékélést.

Néhány olvasó megemlíti, hogy a könyv lehetne lassú tempójú, de ettől függetlenül értékesnek találják; nagyobb kritikát nem jegyeztek fel.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Third Commandment and the Return of the Anusim: A Rabbi's Memoir of an Incredible People

Könyv tartalma:

Stephen Leon rabbi könyve, A harmadik parancsolat és az anusimok visszatérése: egy rabbi emlékiratai egy hihetetlen népről nemcsak a hit tanúságtétele, hanem a vallási kitartás szimbóluma is.

Az anusim az a héber szó, amelyet először a XV. századi spanyol zsidók használtak olyan vallástársaik leírására, akiket karddal vagy más módon kényszerítettek arra, hogy áttérjenek a kereszténységre. Ezeket az embereket gyakran számos más néven is nevezték, némelyikük dicsérő, mások pedig becsmérlő árnyalatot hordoztak. Ezek a nevek közé tartoztak a marranos, conversos és nuevos cristianos. A zsidók azonban csak egy szót használtak: anusim: ez azokat jelentette, akiket lelkileg meggyaláztak.

A tizenötödik és tizenhatodik századi spanyol zsidók úgy tekintettek ezekre az emberekre, mint egy lelki támadás áldozataira. Bár igaz, hogy néhányan közülük, miután megtértek, a kereszténység hűséges polgáraivá váltak, mások a megpróbáltatások és megpróbáltatások ellenére megőrizték skizofrén, megosztott vallásos személyiségüket. Vagyis külsőleg ezek az anusimok a törvény szerint gyakorló keresztények voltak, de az otthonuk és a lelkük belsejében hűségesek maradtak Izrael hitéhez és népéhez.

Ezek a kényszerű áttérések megváltoztatták a spanyol zsidóság társadalmi szerkezetét. Míg korábban az Ibériai-félszigetet alkotó különböző nemzeteken belül egyetlen és egységes zsidó politika létezett, most a zsidóság négy különálló alkategóriára oszlott:

(1) zsidók, akik Izrael népének gyakorló tagjai voltak,.

(2) olyan zsidók, akik a lelki támadás kérdései miatt tértek át a kereszténységre, de a jogi és gazdasági akadályok ellenére legalább magánéletben hűek maradtak hitükhöz és népükhöz,.

(3) zsidók, akik kénytelenek voltak áttérni, úgy döntöttek, hogy alkalmazkodnak az új helyzetükhöz, és hűséges katolikusok lettek és.

(4) kis számú zsidó, akik személyes okokból szabadon választották a kereszténységet.

Stephen Leon rabbi könyve, A harmadik parancsolat és az anusimok visszatérése: egy rabbi emlékiratai egy hihetetlen népről, nemcsak a hit tanúságtétele, hanem a vallási kitartás szimbóluma is.

Az anusim az a héber szó, amelyet először a XV. századi spanyol zsidók használtak a kereszténységre való áttérésre akár karddal, akár más módon kényszerített vallástársaik megnevezésére. Ezeket az embereket gyakran számos más néven is nevezték, némelyikük dicsérő, mások pedig becsmérlő árnyalatot hordoztak. Ezek a nevek közé tartoztak a marranos, conversos és nuevos cristianos. A zsidók azonban csak egy szót használtak: anusim: ez azokat jelentette, akiket lelkileg meggyaláztak.

A tizenötödik és tizenhatodik századi spanyol zsidók úgy tekintettek ezekre az emberekre, mint egy lelki támadás áldozataira. Bár igaz, hogy néhányan közülük, miután megtértek, a kereszténység hűséges polgáraivá váltak, mások a megpróbáltatások és megpróbáltatások ellenére megőrizték skizofrén, megosztott vallásos személyiségüket. Vagyis külsőleg ezek az anusimok a törvény szerint gyakorló keresztények voltak, de az otthonuk és a lelkük belsejében hűségesek maradtak Izrael hitéhez és népéhez.

Ezek a kényszerű áttérések megváltoztatták a spanyol zsidóság társadalmi szerkezetét. Míg korábban egyetlen és egységes zsidó politika létezett az Ibériai-félszigetet alkotó különböző nemzeteken belül, most a zsidóság négy különálló alkategóriára oszlott:

(1) zsidók, akik Izrael népének gyakorló tagjai voltak.

(2) olyan zsidók, akik a lelki támadás kérdései miatt tértek át a kereszténységre, de a jogi és gazdasági akadályok ellenére legalább magánéletben hűek maradtak hitükhöz és népükhöz,.

(3) zsidók, akik kénytelenek voltak áttérni, úgy döntöttek, hogy alkalmazkodnak az új helyzetükhöz, és hűséges katolikusok lettek és.

(4) kis számú zsidó, akik személyes okokból szabadon választották a kereszténységet.