A harmadik szivárványlány: Egy kettős gyilkosság hosszú élete az Appalache-szigeteken

Olvasói vélemények

A „A harmadik szivárványlány” kritikái megosztják az olvasókat: egyesek értékelik a könyv alapos kutatását és érzelmi mélységét, míg mások azt kifogásolják, hogy a szerző személyes elbeszélésére összpontosít, ami a valódi bűnügyi történet rovására megy. Az elbeszélés stílusa és szerkezete is vegyes visszajelzéseket kap, egyesek szerint lebilincselő, mások szerint viszont összefüggéstelen.

⬤ Kiváló és alapos kutatás az igaz bűnügyről.
⬤ Lenyűgöző történetmesélés, amely mély betekintést nyújt a közösségbe és a bűncselekmény érzelmi súlyába.
⬤ Az igaz bűnügyi elbeszélés és a személyes visszaemlékezések egyedülálló keveréke, amely néhány olvasót magával ragad.
⬤ Hatékonyan érzékelteti Appalache társadalmi és történelmi összefüggéseit.

⬤ A szerző személyes tapasztalatainak túlhangsúlyozása elvonja a figyelmet a fő bűnügyi elbeszélésről.
⬤ A szerkezet néha összefüggéstelennek és fókuszálatlannak tűnik, ami egyes olvasók számára nehezen követhetővé teszi a könyvet.
⬤ Sok szakasz szükségtelennek vagy irrelevánsnak tűnhet, ami a túl hosszúság érzetét kelti.
⬤ A vidéki Nyugat-Virginia ábrázolása nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.

(168 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Third Rainbow Girl: The Long Life of a Double Murder in Appalachia

Könyv tartalma:

* A NEW YORK TIMES "100 Notable Books of 2020" *

Egy lenyűgöző, összetett elbeszélés egy több évtizedes nyugat-virginiai vidéki kettős gyilkosság megtört örökségéről - és az íróról, aki eltökélten próbálja összerakni a darabokat. 1980. június 25-én kora este a nyugat-virginiai Pocahontas megyében, egy elszigetelt tisztáson meggyilkoltak két középosztálybeli kívülállót, a 26 éves Vicki Duriant és a 19 éves Nancy Santomerót. Stoppal mentek a Rainbow Gathering nevű fesztiválra, de nem érkeztek meg. Tizenhárom éven át senkit sem vontak felelősségre a "Szivárvány-gyilkosságok" miatt, noha a közösség szegénynek, veszélyesnek és elmaradottnak ábrázolt helyi lakosainak sorát mély gyanúba keverték. 1993-ban egy helyi farmert elítéltek, de csak akkor engedték szabadon, amikor egy ismert sorozatgyilkos és diagnosztizált skizofrén, Joseph Paul Franklin vállalta magára a felelősséget. Ahogy telt az idő, az igazság elúszni látszott, és maga a nyomozás is okozta a maga traumáit - szomszédot szomszéd ellen fordítva, és megerősítve a kívülállók által a térségben évszázadok óta elkövetett erőszakkal kapcsolatos félelmeket.

Emma Copley Eisenberg A harmadik szivárványlány című könyvében a szivárványgyilkosságok ügyét használja kiindulópontként egy elgondolkodtató történethez egy appalache-i közösségről, amelyet a róla szóló hamis történetek kötnek össze. Saját, Pocahontas megyében eltöltött éveinek tapasztalatait beleszőve követi a bűntény szálait Appalacheia összetett történelmén keresztül, feltárva, hogy ez a rejtélyes gyilkosság hogyan lebegett generációkon át az érintettek szeme előtt, alakítva félelmeiket, sorsukat és vágyaikat. A gyönyörűen megírt és kegyetlenül őszinte A harmadik szivárványlány a nemek és osztályok által megosztott, és saját erőszakától kísértett Amerikáról fest kegyetlen és széleskörű portrét.