Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó és mélyen kutatott beszámolót nyújt az Oszmán Birodalomban 1894 és 1924 között a keresztény kisebbségek ellen folytatott népirtási akciókról, bemutatva a szerzők aprólékos tudományos munkáját és a különböző levéltári források felhasználását. A könyv az atrocitások erőteljes dokumentációjáról nevezetes, ugyanakkor a leírt események borzalmas volta miatt nehéz olvasmány. Míg sok olvasó elismerően nyilatkozik az alaposságáról és objektivitásáról, néhányan aggodalmukat fejezik ki egyes szakaszok ismétlődése és nehézkes elrendezése miatt.
Előnyök:⬤ Több archívumban végzett kimerítő kutatáson alapuló, kíméletlen tudományosság.
⬤ Rávilágít egy jelentős és gyakran figyelmen kívül hagyott történelmi atrocitásra.
⬤ Jól dokumentált, kiterjedt irodalmi hivatkozásokkal.
⬤ Világos és éles írásmód.
⬤ Kiegyensúlyozott nézőpontot nyújtva foglalkozik az eseményeket övező elbeszélések összetettségével.
⬤ Erőteljes vádirat a kisebbségi lakosság elleni történelmi bűnökről.
Hátrányok:⬤ Nehéz és borzalmas tartalom, ami érzelmileg megterhelő az olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó szerint a könyv ismétlődik, és megjegyezte, hogy a jobb hatás érdekében meg lehetett volna rövidíteni.
⬤ A kis betűméret a paperback változatban fizikailag kényelmetlen olvasást eredményezhet.
⬤ Kisebb kifogások bizonyos hivatkozásokkal vagy pontatlanságokkal kapcsolatban.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv nem kapcsolja össze meggyőzően a helyi intézkedéseket egy koherens kormányzati politikával.
(40 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Thirty-Year Genocide: Turkey's Destruction of Its Christian Minorities, 1894-1924
Könyv tartalma:
A Financial Times Év könyve.
Az év külügyi könyve.
Az év Spectator-könyve
"Mérföldkőnek számító hozzájárulás e korszakos események tanulmányozásához.".
-- Times Literary Supplement
"Ragyogóan kutatott és megírt... gondos szemmel veti szemügyre az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeiben lezajlott borzalmas eseményeket, amikor uralkodói úgy döntöttek, hogy megsemmisítik keresztény alattvalóikat.... Hitler és a nácik ebből a népirtásból levonta a tanulságokat, amelyeket aztán a zsidók kiirtására tett erőfeszítéseik során alkalmaztak.".
--Jacob Heilbrun, The Spectator.
1894 és 1924 között három erőszakhullám söpört végig Anatólián, amelyek a régió keresztény kisebbségeit vették célba. 1924-re az örmények, asszírok és görögök, akik egykor a lakosság közel negyedét tették ki, 2 százalékra csökkentek. A legtöbb történész ezeket a hullámokat különálló, elszigetelt eseményekként kezelte, és az egymást követő török kormányok balesetek szerencsétlen sorozataként mutatták be őket. A Harmincéves népirtás az első olyan beszámoló, amely bemutatja, hogy mindhárom valójában egyetlen, folyamatos és szándékos erőfeszítés része volt, amelynek célja Anatólia keresztény lakosságának kiirtása volt. A szultán iszlamizáló önkényuralmától az első világháború utáni szekularizáló köztársasági államformáig tartó drámai fordulat ellenére a nemzet megsemmisítő politikája figyelemre méltóan állandó volt, és folyamatosan alkalmazták az előre megfontolt tömeggyilkosságokat, a gyilkos deportálást, a kényszerített áttérést és a tömeges nemi erőszakot. És még egy dolog volt állandó: a dzsihád hívószava. Bár az iszlám tanításai nem igazolták, kétmillió keresztény meggyilkolását a törökök kiszámított buzdításával hajtották végre, hogy tiszta muszlim nemzetet hozzanak létre.
"Finom diagnózis arról, hogy az oszmán uralkodók és utódaik három évtized alatt miért szabadították el a szenvedés áradatát bizonyos pillanatokban.".
--Bruce Clark, New York Times Book Review.
