A háromfontos kristálygömb: Az alvás A.I.D. elmélete és a tudattalan elme kizárólagos hozzáférése az idő folyosóihoz

Olvasói vélemények

Lou Ferrante „A háromfontos kristálygömb” című könyve meggyőző elméletet mutat be a tudattalan emberi pszi-alapú radarrendszerről, amely alvás közben segít megvédeni minket. Az elbeszélés úgy épül fel, mint egy bírósági tárgyalás, és személyes anekdoták, idegtudományi és pszichológiai tudományos hivatkozások, valamint humor keverékét használja fel az olvasók bevonására. Ferrante írói stílusát dicsérik a világosságáért és a hozzáférhetőségéért, amely az összetett gondolatokat izgalmassá és elgondolkodtatóvá teszi. A könyv elismeréseket kapott alapos kutatásaiért és a szerző figyelemre méltó személyes útkereséséért a bűnténytől az intellektuális megvilágosodásig.

⬤ Magával ragadó írói stílus
⬤ összetett gondolatok világos és közérthető bemutatása
⬤ humoros és elgondolkodtató elbeszélés
⬤ tudományos bizonyítékokkal alátámasztott alapos kutatás
⬤ személyes anekdoták fokozzák az átélhetőséget
⬤ az álmok és a tudatosság egyedi nézőpontját világítja meg.

⬤ Egyes szkeptikusok nehezen nyelik le az elméleteket
⬤ egyes olvasók tisztán tudományos megközelítést várhatnak
⬤ egyes kritikák megemlítik, hogy a szélesebb körű vonzerő érdekében szükség lenne kifejezett utalásokra az olyan keretekre, mint a jungi elmélet.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Three Pound Crystal Ball: The Theory of Sleep A.I.D. and the Unconscious Mind's Exclusive Access Into the Corridors of Time

Könyv tartalma:

A Háromkilós kristálygömb olyan mérföldkőnek számító könyv, amely a fizikát, a pszichológiát, a személyes tapasztalatokat, a kiterjedt kutatásokat és az idegtudományt ötvözi annak megállapítására, hogy az álmodó agy valóban képes meglátni a jövőt, és ezáltal felkészülni rá; ez a könyv tudósoknak és nem tudósoknak egyaránt szól, vagy bárkinek, aki valaha is álmodott már valóra vált álmot.

Louis Ferrante egy történelmi és időbeli utazásra viszi az olvasót, hogy megfejtse agy/idő elméletét. Megdöbbentő következtetése: Az agy valóban képes látni a közeli jövőt.