A hatalom és az idealisták: Vagy Joschka Fischer szenvedélye és annak utóélete

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható politikai elemzést nyújt az 1968-as nemzedék fejlődéséről, különösen olyan személyiségekre összpontosítva, mint Joschka Fischer és politikai nézeteinek idővel bekövetkezett változása. Berman írását éles, metsző próza jellemzi, amely megkérdőjelezi a baloldalról és történelmi tetteiről - különösen a beavatkozások és a totalitarizmus tekintetében - alkotott hagyományos narratívákat. Az olvasók értékelik a korszak kiemelkedő alakjainak és témáinak átfogó bemutatását, bár egyesek kritikával illetik Berman következtetéseit és bizonyos témák kezelését.

⬤ Egyedülálló és átható politikai elemzés, amely jól megírt, éles prózával.
⬤ Átfogó kép a 68-as nemzedékről, kiemelve az egyéni történeteket és a filozófiai átalakulásokat.
⬤ A baloldal idealizmusának és kudarcainak igazságos vizsgálata.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely a széles közönséghez szól, és a bonyolult politikai témákat közérthetővé teszi.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz, és a kortárs politika számára releváns történelmi perspektívát kínál.

⬤ A hagyományos amerikai nézetekkel szembeni kritikus álláspontja miatt nem feltétlenül vonzó a konzervatívok számára.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy bizonyos fontos figyelmeztetéseket (például Fischer Irakkal kapcsolatos figyelmeztetését) nem vették kellőképpen figyelembe.
⬤ A könyv néha feltételezi a sajátos európai baloldali dinamikák ismeretét, ami néhány olvasót lemaradásban hagyhat.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Power and the Idealists: Or, the Passion of Joschka Fischer, and Its Aftermath

Könyv tartalma:

Az 1968-as diáklázadások nem csak Amerikában, hanem Európa-szerte is kitörtek, kifejezve a politikáról, a demokratikus kapitalizmus korrupt természetéről és a katonai beavatkozások gonoszságáról alkotott nemzedéki véleményt.

Évtizedekkel később azonban a radikális nemzedékből sokan kerültek hagyományos hatalmi pozícióba: köztük Bill Clinton (aki állítólag egész éjjel ezt a könyvet olvasta) és Joschka Fischer, Németország külügyminisztere. Egy 1970-es évekbeli utcai tüntetésen Fischerről készült fénykép, amint egy rendőrt a földhöz vágott, az 1990-es években pedig Clintont támogatta a NATO vezette balkáni katonai beavatkozásban.

Paul Berman, "a közelmúlt értelmiségtörténetének egyik legjobb amerikai képviselője" (The Economist) itt mesterien követi nyomon egy szenvedélyes nemzedék szellemi és erkölcsi fejlődését - és éles elemzését adja annak, hogy mit jelent háborúzni a demokrácia és az emberi jogok nevében.