Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Guns of Power
Nigériai újságíró vagyok, az 1960-as években Nigériában és Angliában tanultam, ahol rövid ideig dolgoztam, és volt szerencsém tudósítani a nigériai alkotmánykonferenciáról egy helyi újságnak. Ezt az időszakot ma már a nigériai történelem aranykorszakának nevezhetjük. Akkor még létezett empátia, tisztesség és emberség nemzeti életünkben. Amikor ugyanebben az időszakban visszatértem Nigériába, az első megbízásom az volt, hogy menjek a yoruba hátországba, hogy elhozzak egy idős asszonyt, akinek Amerikában élő fia súlyosan beteg volt, és szervdonorra volt szüksége. Azonnal önként jelentkezett donornak. Lagosba hozták, megünnepelték, és az ÉV nőjévé koronázták. Később, amint kitört a polgárháború, a tájékoztatási minisztérium alkalmazottja lettem, és a dokumentációs egységhez kerültem, hogy dokumentáljam a háborús fronton zajló tevékenységeket. Az egy nagyon traumatikus időszak volt nemzeti életünkben. Amikor én lettem a lágosi média nők elnöke, úgy döntöttünk, hogy díjat adunk a kivételes vezetőknek. Az első személy, aki elnyerte a díjat a lánygyermekek sorsának nagyon innovatív és hatékony előmozdításáért, David Mark tábornok, Niger állam akkori kormányzója volt. Mindig is hittem a jó és rossz tettek elismerésének politikájában.
Boldog voltam, hogy újságíróként és női aktivistaként végigélhettem nemzeti életünknek ezt az időszakát, a Nőtársaságok Országos Tanácsának (NCWS) reklámtitkára voltam, valamint tagja és ügyvezető igazgatója a Jobb életért program díjnyertes filmjének, a "THE JOURNEY SO FAR"-nak. A Jobb élet programot az akkori nigériai first lady, Maryam Babangida asszony találta ki. Ezek a tevékenységek újabb lehetőséget adtak arra, hogy az ország minden államába és számos faluba ellátogassak, és megtapasztaljam egy olyan csodálatos ország szépségét és sokszínűségét, amelyhez fogható nincs még egy a világon. Az ország akkor még nagyon boldog volt, tele örömmel és ünnepléssel. Sajnos Nigéria mára a fájdalom, az éhség és a bánat nemzetévé vált, ahol az emberi életek nem jelentenek semmit, a törvény és a rend összeomlott, és az egész országot a kutyák elé vetették. Még az elnök biztonsági konvoját is megtámadták, és több biztonsági alkalmazottat is.
Állítólag megölték. A legnagyobb sértés az volt, amikor arrogánsan az elnök elrablásával fenyegetőztek A nemzet végleg a kutyába ment.
Végül a Nemzeti Film- és Videószámláló Bizottság főigazgatójaként vonultam vissza a közszolgálattól. Rosaline Odeh jelenleg a GROTTOAFRIQUE, a történelem galériájának tulajdonosa, melynek székhelye a nigériai Abujában található, és online is elérhető. wwwgrottoafrique.com.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)