A hatalom kapui: Szerzetesek, udvaroncok és harcosok a modern kor előtti Japánban

Olvasói vélemények

A könyv a középkori Japánban a vallás, a kormányzás és a hatalom közötti kölcsönhatás mélyreható feltárását nyújtja, a különböző buddhista szekták, a császári udvar és a harcos kormányok szerepére összpontosítva. Elismertségét az adja, hogy fényt derít a japán történelem eddig kevéssé feltárt területeire, különösen a templomok és a szerzetesi politika befolyására. Egyes olvasók azonban úgy találják, hogy sűrű az információ, és hiányzik belőle a lebilincselő próza és a tudományos szigor az előadásmódból.

⬤ A buddhista szekták és a politikai hatalom közötti kapcsolatok alapos feltárása
⬤ megkérdőjelezi a hivatalos történelemben bevett mítoszokat
⬤ rávilágít a japán történelem alulértékelt témáira
⬤ értékes betekintést nyújt komoly tudósok és diákok számára.

⬤ Az írás sűrű és nyomasztó lehet a túl sok névvel, ténnyel és dátummal
⬤ hiányzik az elkötelezettség és a mélység a vallási teológia feltárásában
⬤ kritika a rossz formázás miatt.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Gates of Power: Monks, Courtiers, and Warriors in Premodern Japan

Könyv tartalma:

A templomok politikai befolyása a modern kor előtti Japánban, amely a legvilágosabban az isteni tüntetésekben nyilvánult meg - ahol a lármás szerzetesek és szentélyszolgák szent szimbólumokat vittek a fővárosba, hogy nyomást gyakoroljanak az udvaroncokra -, hagyományosan elítélték, és kevéssé ismert. A középkori Japán ezen érdekes aspektusának lenyűgöző vizsgálatában a szerző korábban elhanyagolt források széles skáláját használja fel, hogy amellett érveljen, hogy a vallási tiltakozás inkább a fővárosi politikai pártoskodás tünete volt, mintsem annak oka.

Állítása szerint a vallási erőszak elsősorban a világi vezetők azon próbálkozásaira vezethető vissza, hogy a vallási és politikai hierarchiát a saját előnyükre rendezzék át, és ezáltal a hátrányos helyzetű vallási intézményeket magukra hagyják a megszokott jogaikért és státuszukért való küzdelemben. Ebben az összefüggésben az isteni tüntetések váltak a szerzetesi komplexumok kedvelt tárgyalási eszközévé. Csaknem három évszázadon keresztül az ilyen stratégiák lehetővé tették, hogy egy maroknyi elit templom elégséges egyensúlyt tartson fenn ahhoz, hogy fenntartsa és megvédje a régi uralkodói stílust még az Ashikaga-sógunátus erőfeszítéseivel szemben is a XIV.

század közepén. Azáltal, hogy a templomokat és a szerzeteseket legitim társuralkodóként ismeri el, A hatalom kapui új szintézist nyújt a késő Heian (794-1185) és a korai Muromachi (1336-1573) korszakok közötti japán uralkodói életről, egyedülálló és átfogó elemzést kínálva, amely a középkori Japán művészeti, vallási, eszmei és politikai szféráit egyesíti.