A határon Mackenzie-vel; avagy Nyugat-Texas megnyerése a komancsoktól, 23. kötet

Olvasói vélemények

Carter kapitány „A határon Mackenzie-vel” című könyve részletes, első személyű beszámolót nyújt a texasi indiánháborúk alatti katonai életről, kiemelve a személyes élményeket, amelyek betekintést nyújtanak a történelmi eseményekbe. Az olvasók nagyra értékelik a könyv lebilincselő elbeszélő stílusát és a történelmi részletek mélységét, annak ellenére, hogy a szerkesztéssel és az írásmóddal kapcsolatban néhány problémára hívták fel a figyelmet.

⬤ Könnyen olvasható, magával ragadó első személyű beszámolókkal.
⬤ Gazdag történelmi részletekkel szolgál a korai Texas katonai életéről.
⬤ Betekintést nyújt a katonák tapasztalataiba az indiánháborúk idején.
⬤ Nagyon ajánlott a texasi történelem és a katonai beszámolók rajongóinak.
⬤ Érdekes anekdoták és Carter kapitány személyes gondolatai gazdagítják az elbeszélést.

⬤ Egyes kritikusok szerint az írásmód archaikus vagy túlzó.
⬤ A könyvet rosszul szerkesztették, és néhány fizikai kötési problémáról is beszámoltak.
⬤ A könyv tartalmaz felesleges anyagokat, amelyeket egyes olvasók unalmasnak találtak.
⬤ A térképek hiánya néhány olvasó számára megnehezítette a leírt események teljes szemléltetését.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On the Border with Mackenzie; Or, Winning West Texas from the Comanches, Volume 23

Könyv tartalma:

Robert G. Carter kapitány 1935-ben megjelent könyve, a Mackenzie határán, avagy Nyugat-Texas megnyerése a komancsoktól (On the Border with Mackenzie, or Winning West Texas from the Comanches) hamarosan a texasi határvidéken az 1870-es években lezajlott indiánháborúk legteljesebb beszámolójaként vált ismertté. És még ma is a texasi indiánháborúk egyik legkimerítőbb története, amelyet valaha is a texasi indiánháborúk tényleges résztvevője írt. Cartert, az uniós hadsereg veteránját és a West Pointon végzett katonát 1870-ben nevezték ki a texasi Fort Conchóban állomásozó negyedik amerikai lovassághoz alhadnagynak. Az 1871. október 10-én, a Blanco-kanyonnál vívott csata során az indiánok ellen tanúsított hősiességéért 1900-ban megkapta a Becsületrendet.

Ranald Slidell Mackenzie ezredes vezetésével a Negyedik Lovasság 1871-ben a texasi Fort Richardsonba tette át a főhadiszállását, ahol hamarosan a nyugati határ egyik leghatékonyabb egységévé vált. A csaták és összecsapások között szerepeltek az 1871-es warreni szekérvonat-rablásban.

Az 1871-es Kicking Bird üldözés.

Az 1873-as Remolino-csatában.

Az 1874-75-ös Red River-i háború.

És az 1876-os Black Hills-i háború.

L. F. Sheffy a Mackenzie-vel a határon című művét úgy jellemzi, mint "nagyszerű hozzájárulás Nyugat-Texas korai határvidékének történetéhez... humorral és pátosszal, tragédiákkal és győzelmekkel, éhséggel és szomjúsággal, háborúval és kalanddal teli történet". John H. Jenkins a Texas Basic Booksban megjelent írása szerint pedig Carter "ebben a szókimondó elbeszélésben nem húzza az igát, és az olvasó mindig tudja, hogy hol áll". Az indiánháborúknak ez a régóta nyomtatásban nem kapható, meghatározó története most megkapja azt a hozzáférhetőséget, amelyet megérdemel. Ahogy Charles Robinson az előszóban megállapítja, "nélkülözhetetlen a dél-alföldi indiánháborúk minden tanulmányához". Újonnan megjelentetett papírkötésben. A Fred H. és Ella Mae Moore texasi történeti újranyomás-sorozatának 23. száma.