A haza nélküli ember

Olvasói vélemények

A kritikák nagyra értékelik az „Egy ember haza nélkül” című könyvet, kiemelve annak lebilincselő történetét és a hazafiság fontos témáit, valamint a nemzethez való viszonyról való elmélkedést. Míg a könyvet a fiatalabb olvasók számára alkalmasnak tartják, néhány felnőtt olvasó úgy találta, hogy hiányzik belőle a tartalom és a háttérinformációk. Számos kritikus támogatja, hogy a könyv bekerüljön az oktatási olvasmánylistákba.

Könnyen kezelhető, lebilincselő történet, fontos témák, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt ajánlott, elgondolkodtató, felnőttek számára nosztalgikus, rezonál a kortárs kérdésekre, egyes olvasók számára potenciálisan életbevágó.

Felnőtt olvasók számára nem tartalmas, esetleg nem nyújt elegendő háttérinformációt, témái politikai vitákat válthatnak ki, egyesek a befejezést nem találták kielégítőnek.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Man Without a Country

Könyv tartalma:

Edward Everett Hale 1863-ban, nemzetünk történelmének egyik legsötétebb időszakában írta A hazátlan ember című művét. Abban az időben, amikor országunkat a háború szétszakította, és testvérek harcoltak testvérek ellen, Hale a haza fontosságát igyekezett szemléltetni azzal, hogy bemutatta, milyen lenne haza nélkül élni.

A történetben az amerikai hadseregben szolgáló fiatalembert egy hataloméhes áruló vezeti félre, aki lázadást akar vezetni a kormány ellen. A lázadás kudarcot vall, és a fiatal tisztet rövid úton hadbíróság elé állítják. Amikor az ítélethirdetés során felszólították, hogy beszéljen, azt válaszolta, hogy soha többé nem kíván hallani az Egyesült Államokról.

A bíróság teljesítette kívánságát, és elrendelte, hogy soha többé ne lássa és ne halljon hazájáról. A történet ezután a hazátlan ember hátralévő életének krónikája.

Ez a történet ma is ugyanúgy érvényes, mint több mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor először írták, sőt talán még inkább. Nemzetként sok mindent megtapasztaltunk az elmúlt majdnem 150 év alatt, és elődeink aligha ismernék fel a mai országunkat. Hazánk fontosságának azonban mindannyiunk számára ugyanolyan fontosnak, ha nem nagyobbnak kell lennie, mint elődeink számára volt.

Még ha kormányunk olyan irányt is követ, amellyel nem értünk egyet, akkor is kötelességünk az Unió megőrzésére törekedni, és előmozdítani azokat az eszméket, például a szabadságot, amelyekért az országot alapították. Ha ugyanis nem támogatjuk hazánkat a jó és a rossz időkben egyaránt, akkor megtudhatjuk, milyen is valójában Haza nélküli embernek lenni.