Designing the Domestic Posthuman
Amióta a TIME magazin 1983-ban az "Év emberének" választotta a PC-t, elhitették velünk, hogy a digitális technológia gyarmatosította a hazai tereket. Túl kevés figyelmet fordítottak azokra a hazai terekre és lakókra, amelyekre ez hatással van, és a kritikus poszthumanizmusban az emberiségnek a digitális technológiáknak és azok nagyrészt férfi elődeinek túlzottan eladósodott képe ragadta meg a figyelmet. A feminista elméletnek a poszthumanizmusra való alkalmazásával ez a munka az otthonhoz kapcsolódó, kifinomult ember-technológia közvetítések sokaságát tárja fel, amelyeket elsősorban nők, idősek, csecsemők, fogyatékkal élők és kultúrák között világszerte gyakorolnak, megkérdőjelezve a jövő emberiségének uralkodó, kortárs elképzeléseit.
A szerzők, Dennis M. Weiss és Colbey Emmerson Reid a poszthumán különböző változatait vizsgálják, és azt állítják, hogy szükség van alternatív, feminista olvasatokra, amelyek különböző nézőpontokat hangsúlyoznak, amelyekből az embereket, helyeket és termékeket értékelni lehet. A fejezetek foglalkoznak a poszthumanizmusnak a designelméletre gyakorolt hatásával, és olyan ismerős háztartási tárgyakat vizsgálnak, amelyek más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a jellemzően a technológiához és a jövőhöz kapcsolódó tárgyak, például ruhák, textíliák, kerámiák, bútorok és tapéták. Feltárják ezek nem otthonos, emberen kívüli tulajdonságait, és egy nagyon szükséges perspektívát kínálnak a hazai terekre és gyakorlatokra, újjáélesztve az otthont mint a faji átalakulás helyszínét, és túllépve a személy, az anyaság, a család és a gondoskodás hagyományos értelmezésén, rávilágítanak a hazai térhez kapcsolódó, kritikusan figyelmen kívül hagyott közvetített materializmusok és megtestesülések egész sorára.
A Designing the Domestic Posthuman a poszthumán és az otthon elhanyagolt metszéspontjára összpontosítva, valamint a poszthumán háztartási designt vizsgálva egy olyan jövőképet kínál a jövő emberiségéről, amely megőrzi identitását, integritását, és figyelembe veszi a másokhoz, a világhoz és a benne lévő dolgokhoz való viszonyunkat. Ez a könyv kiszélesíti a poszthumanizmus, a feminista filozófia és a tervezés kritikai fókuszának lencséjét, és egy alternatív, befogadó tervezési keretet mutat be a jövő számára.