A hazugság etikája

Eredeti címe:

The Ethics of the Lie

Könyv tartalma:

Pinokkió tudja: a tudatos hazugság tudattalan tudása.

A kis fehér hazugságoktól a legmélyebb, legsötétebb hazugságokig elfogadott tény, hogy mi - mint a farkast kiáltó fiú - nagyon gyakran hazudunk, naponta legalább háromszor. Ennek a művelt és szórakoztató könyvnek a tézise az, hogy a hazugságok paradoxonként épülnek fel. A hazugság olyan gyakori társadalmi megnyilvánulás, amely tele van ellentmondásokkal: elég gyakran hazudunk, de utáljuk a hazugokat, és mindenekelőtt utáljuk, ha hazudnak nekünk. Tudjuk, hogy a legtöbb politikus hazudik, abban a reményben, hogy úgymond ésszerűen hazudik, de amikor rajtakapják őket, tönkremegy a karrierjük. E jelenségek közös gyökere a paradoxon paradigmatikus alakjához vezethető vissza: hazudok, de igazat mondok, amikor azt mondom, hogy hazudok.

A hazugság etikájában Jean-Michel Rabate új megvilágításban vizsgálja ezt az ősi problémát, a mai amerikai kontextusból kiindulva. Belemerül a média által szőtt hazugságok hálójába, mikroszkóp alá veszi az amerikai elnökséget, feltárja a családi hazugságok dinamikáját, sőt még Hollywood szerepét is elemzi e dilemmák újrajátszásában. Vajon olyan korban élünk, amikor a dezinformáció olyan lázas mértéket öltött, hogy mindent, amit "tényként" vagy "hírként" tálalnak, elvethetünk? Ezt a széles körben elterjedt szkepticizmust megkérdőjelezve Rabate dekonstruálja a hazugság patológiáját és logikai mechanizmusait, visszavezet minket a nagy filozófusok - Platón, Nietzsche és Arisztotelész - folyamatos vitáihoz és filozófiai alapjaihoz - és közben megesküszik, hogy az igazat, a teljes igazságot és csakis az igazat mondja.