Olvasói vélemények
Összegzés:Josephine Wilkinson „A hercegek a toronyban” című könyve vegyes kritikákat kap. Míg egyes olvasók értékelik, hogy jól megírt bevezetés a hercegek rejtélyes eltűnésének témájába, mások úgy találják, hogy nem tartalmaz új elméleteket és tartalmat. Sok recenzens csalódottságának ad hangot a promóciós anyag által támasztott elvárásokat illetően, miszerint úttörő meglátásokat kell bemutatni. Az elbeszélést olvasmányosnak és elgondolkodtatónak írják le, de egyesek száraznak vagy ismétlődőnek találták, lényeges új felfedezések nélkül.
Előnyök:⬤ Jól megírt és olvasmányos bevezetés a témába.
⬤ Az elsődleges források jó elemzése, és a témában járatlanok számára is hozzáférhető.
⬤ Érdekes pontokat vet fel, és kritikus gondolkodásra ösztönöz az üggyel kapcsolatban.
⬤ Néhány olvasó elég érdekesnek és lebilincselőnek találta ahhoz, hogy tovább olvassa.
Hátrányok:⬤ Nem mutat be új elméletet vagy úttörő felismeréseket, ellentétben a reklám állításokkal.
⬤ Néhányan száraznak, ismétlődőnek vagy kevés mélységűnek találták a tartalmat.
⬤ Inkább esszégyűjteménynek, mint összefüggő elbeszélésnek írják le.
⬤ A kritikusok ellentmondásokat észleltek a részletekben, és úgy érezték, hogy a könyv töltelékanyagnak tekinthető.
(24 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Princes in the Tower: Did Richard III Murder His Nephews, Edward V & Richard of York?
Könyv tartalma:
1483 nyarán két fiút vittek a londoni Towerbe, és soha többé nem látták őket. Nem mindennapi fiúk voltak.
Az egyikük Anglia új királya volt; a másik a bátyja, York hercege, a trón várományosa. Nem sokkal később nagybátyjuk, Richárd, Gloucester hercege, III. Richárd néven elfoglalta a trónt.
Nem sokkal később olyan pletykák kezdtek terjedni, hogy a hercegeket meggyilkolták, és hogy gyilkosuk nem más, mint maga Richárd király.
Az 1483 óta tartó vita Richárd bűnösségéről vagy ártatlanságáról soha nem csillapodott. A vádak, amelyek még az ő életében kezdődtek, a Tudor-korszakban és azon túl is folytatódtak, és mind a mai napig heves viták forrása maradtak.
Ez idő alatt sokáig természetesnek tartották, hogy Richárd azért gyilkolta meg unokaöccseit, hogy szabaddá tegye az utat a trónra, de vannak más gyanúsítottak is. Az egyik VII. Henrik, Richárd utódja, aki állítólag a bosworthi győzelem után fedezte fel a hercegeket a Towerben.
Felismerve őket a trón jogos örököseinek, elrendelte a halálukat. Újabban egy másik gyanúsított is felmerült: Henrik, Buckingham hercege, akit személyes és dinasztikus ambíciók motiváltak. A hercegek meggyilkolására vonatkozó bizonyítékok azonban korántsem meggyőzőek; lehet, hogy az egyik vagy mindkét herceg túlélte a gyilkosságot?
Most, hogy III. Richárd maradványait megtalálták egy leicesteri parkolóban, itt az ideje, hogy újra megvizsgáljuk, mi lett az unokaöccseivel, a történelemben hercegek a Towerben néven ismert fiúkkal.
Ez a tanulmány visszatér az eredeti forrásokhoz, kritikai vizsgálatnak veti alá őket, és egy úttörő új elméletet mutat be arról, hogy mi történt valójában és miért.
