Olvasói vélemények
Összegzés:Padma Venkatraman „A híd haza” című könyve két nővér, Viji és Rukku megrendítő történetét meséli el, akik egy bántalmazó családból menekülnek, hogy az indiai utcai élet kihívásaival szembenézzenek. Az ő útjukon keresztül az ellenálló képesség, a család és a szegénység rideg valósága kerül terítékre. Sok olvasó úgy találta, hogy az írás kiváló és érzelmileg hatásos, a második személyű elbeszélői stílus pedig mélyebbé teszi a karakterek és küzdelmeik történetét.
Előnyök:Az írás kiváló és szemléletes, erős érzelmeket kelt és mély kapcsolatot teremt a szereplőkkel. Az olvasók nagyra értékelték a jól kidolgozott karaktereket, az ellenálló képesség és a család témáját, valamint a szívszorító, mégis reményteli élmények ábrázolását. Középiskolás olvasóknak és felnőtteknek egyaránt ajánlott, az egyedi második személyű perspektívát pedig hatékony elbeszélői választásnak tartják.
Hátrányok:Néhány olvasó számára a második személyű elbeszélés kissé kihívást jelentett. A súlyos témák, többek között a családon belüli erőszak és a hajléktalanság, túl intenzívek lehetnek egyes közönség számára, különösen a fiatal olvasók vagy a könnyedebb tartalmakat keresők számára.
(140 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Bridge Home
Könyv tartalma:
"Az olvasókat magával ragadja ez a gyönyörűen megírt regény a fiatalokról, akiknek a túléléshez az ösztöneiket és a bátorságukat kell használniuk. Padma olyan reménnyel és bátorsággal tölti meg történetét, amely inspirálni fogja az olvasókat.” - Aisha Saeed, a New York Times bestseller Amal Unbound szerzője.
Padma Venkatraman felkavaró középiskolás debütáló regényében négy elszánt hajléktalan gyerek teremti meg az életét.
Az élet kemény az indiai Chennai nyüzsgő utcáin, így amikor a szökevény nővérek, Viji és Rukku megérkeznek, a kilátásaik komornak tűnnek. A tizenegy éves Viji nagyon hamar rájön, mennyire sebezhetőek ebben a közömbös, veszélyes világban. Szerencsére a lányok menedéket - és barátságot - találnak egy elhagyatott hídon, amely egyben Muthi és Arul, két hajléktalan fiú búvóhelye is, és hamarosan négyükből egyfajta család alakul. És bár a megélhetésük a város szemétdombjain való guberálással a legrosszabb, a srácok sok olyan dologra is büszkék, amire büszkék lehetnek. Elvégre most már ők a főnökei önmaguknak, és nem függnek többé a megbízhatatlan felnőttektől. Amikor azonban betegség támad, Vijinek el kell döntenie, hogy megkockáztatják-e, hogy idegenektől kérjenek segítséget, vagy továbbra is ragaszkodnak törékeny, nehezen kivívott szabadságukhoz.
