Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Laboratories of Faith
A francia szellemtörténet egy lenyűgöző pillanatában az okkult dolgok iránti érdeklődés nem volt egyenértékű a tudományos gondolkodás elutasításával; a mágikus rituálék résztvevői a kísérleti adatok és a spirituális igazság keresői voltak. Egy fiatal csillagászhallgató írta meg a kereséséről: Nem vagyok semmilyen gonosz szellem jelenlétében vagy hatása alatt: Úgy tanulmányozom a spiritizmust, mint a matematikát. Nem eksztatikus látnoknak, hanem inkább józan megfigyelőnek tekintette magát. Számára az okkult gyakorlatok sötét szobája éppúgy laboratórium volt, mint a templom.
John Warne Monroe a XIX. század második felében és a XX. század elején Franciaországban működő alternatív vallási gyakorlatok megragadó történetében három mozgalom - a meszmerizmus, a spiritizmus és az okkultizmus - egymással összefüggő történetét meséli el. Monroe feltárja, hogy e csoportok hívei úgy próbálták modernizálni a hitet, hogy empirikus alátámasztást nyújtottak a metafizikai fogalmaknak. Ahelyett, hogy a lélek természetéről szóló teológiai spekulációkban bíztak volna, ezek a hívők kézzelfogható bizonyítékokat próbáltak gyűjteni meszmerikus kísérletek, s anciák és szertartásos mágia segítségével. Bár kevés francia volt aktív mezmerista, spiritiszta vagy okkultista, a művelt közvélemény nagy része ismerte ezeket a mozgalmakat, és gyakran a modern állapot lenyűgöző kifejeződésének tekintette őket, ami figyelemre méltó ellentétben állt a kultúrájukban uralkodó katolicizmussal és világi materializmussal.
Hátborzongató szellemfotókkal, mulatságos Daumier-litográfiákkal és Voltaire posztumusz autográfiájával, valamint kiterjedt dokumentumokkal alátámasztva A hit laboratóriumai című könyv érzékelteti az olvasókkal, milyen érzés lehetett egy szeánszon vagy egy titkos társasági szertartáson részt venni, és miért vonzották ezek az érzések a résztvevőket. Bár soha nem érték el az emberi tudat átalakulását, amelyre törekedtek, ezek a gondolkodók és hívők mégis úttörő szerepet játszottak a vallásos létnek egy olyan módjában, amely a nyugati kulturális szókincs tartós részévé vált.
