Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a Genezis két teremtés-elbeszélésének szemszögéből mutatja be az ember kettős természetének mélyreható feltárását, hangsúlyozva az emberi lét tudományos és spirituális aspektusai közötti feszültséget. Az olvasók elgondolkodtatónak és tanulságosnak találták, de néhányan azt is megjegyzik, hogy összetettsége miatt gondos olvasásra van szükség.
Előnyök:** Hihetetlen betekintés az emberi természetbe és személyiségbe a bibliai elbeszélések alapján. ** Mélyen elgondolkodtató és felvilágosító, az olvasót létének elgondolkodtatására készteti. ** Elgondolkodtató kapcsolatra ösztönöz Istennel és önmagunk megértésére másokkal kapcsolatban. ** A Teremtés könyvének egyedülálló értelmezései, amelyek gazdag filozófiai vitákat biztosítanak. ** Nagyon ajánlott azoknak, akik az emberi cselekedetek és kölcsönhatások mélyebb megértését keresik.
Hátrányok:** Egyes kiadásokban minőségi problémák vannak, a héber szövegek pontosságával kapcsolatos aggályok. ** A könyv nehéz, és az új olvasóknak szótárra lehet szükségük. ** Nem alkalmas olyan olvasók számára, akik gyors vagy könnyű válaszokat keresnek összetett kérdésekre. ** Az összetett témák esetében előnyös lehet a csoportos tanulmányozás vagy a gondos elmélkedés.
(67 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Lonely Man of Faith
Könyv tartalma:
Joseph B. Soloveitchik, a rabbi, akit követői világszerte „A Ráv” néven ismertek, a zsidó törvények értelmének egyik vezető tekintélye volt, és kiemelkedő szerepet játszott a hagyományos ortodox judaizmus és a modern világ közötti hídépítésben.
A The Lonely Man of Faith (A hit magányos embere) című szárnyaló, ékesszóló esszéjében, amely először 1965-ben jelent meg a Tradition magazinban, Soloveitchik a hit emberének alapvető magányosságát vizsgálja nárcisztikus, anyagközpontú, haszonelvű társadalmunkban. Ebben a modern klasszikusban Soloveitchik Ádám és Éva történetét használja ugródeszkaként, és olyan jelentős nyugati filozófusok, mint Kierkegaard és Kant meglátásait fonja össze a Teremtés könyvének újszerű olvasatával, hogy útmutatást adjon a hívőknek a mai világban. Az imát „az erkölcsi reformáció előhírnökeként” magyarázza, és empátiával és megértéssel tárgyalja az olyan emberek kétségbeesését és elkeseredését, akik személyes megváltást keresnek egy olyan Isten közvetlen megismerésén keresztül, aki távolinak és megközelíthetetlennek tűnik.
Megmutatja, hogy bár a hívők egy vallási közösség tagjaivá válhatnak, igazi otthonuk „a magányosság lakhelye”. Megható személyes vallomásában Soloveitchik olyan mélyen gyökerező elkötelezettségről, intellektuális bátorságról és integritásról tesz tanúbizonyságot, amelyre minden vallású ember reagálni fog.
