Értékelés:
A „Dance of the Infidels” című könyv a jazz-zongorista Bud Powell bensőséges portréja, középpontjában tragikus élete és a gondozójával, Francis Paudras-szal való barátság áll. Bár megvilágítja Powell küzdelmeit és zenei zsenialitását, az elbeszélést erősen befolyásolja Paudras személyes elfogultsága és Powell bálványozása, ami a kiegyensúlyozottabb életrajz hiányához vezet.
Előnyök:⬤ Mély érzelmi betekintést nyújt Bud Powell küzdelmeibe és barátja, Francis Paudras együttérzésébe.
⬤ Kiemeli az afroamerikai jazz-zenészek és tapasztalataik történelmi kontextusát.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt Powell párizsi életéről és zenei karrierjéről.
⬤ Megragadja a barátságukat illusztráló meleg és személyes anekdotákat.
⬤ A könyv nélkülözhetetlen a jazzrajongók számára, és értékes történelmi ismereteket nyújt.
⬤ Az elbeszélés erősen elfogult, Powellt túlságosan kedvező fényben tünteti fel, míg másokat kritizál.
⬤ Néhány olvasó egyenetlennek találta az írásmódot és a történetmesélést ismétlődőnek.
⬤ Hiányoznak az átfogó életrajzi részletek Powell korábbi életéről, elsősorban a későbbi évekre koncentrál.
⬤ Az amerikai kiadás gyenge minőségű reprodukciója az eredeti francia változathoz képest, amely jelentős vizuális tartalmat tartalmazott.
⬤ Néhány kritika szószátyárságot és Powell zenéjének kritikai elemzésének hiányát említi.
(32 olvasói vélemény alapján)
Dance of the Infidels: A Portrait of Bud Powell
Ami Charlie Parker volt a szaxofonnak, az volt Bud Powell (1924-1966) a zongorának: Egyetlen jazz-zongorista sem vetekedhet az ő zsenialitásával.
Élete azonban tele volt tragédiával: évekig pszichiátriai intézetekben töltött elektrosokk-terápiával, betegségekkel, fizikai és mentális bántalmazással azok részéről, akik veszélyes gyógyszerekkel etették, hogy kontrollálják, és kortársai közömbösségével zsenialitása iránt. Francis Paudras, egy fiatal jazzrajongó, aki az 1950-es évek végén találkozott Powell-lel, kiszabadította őt kedvezőtlen környezetéből, arra ösztönözte, hogy a legjobb zenéi közül néhányat alkosson, és úgy gondoskodott róla, mintha a gyermeke lenne.
Powell története, a Dance of the Infidels (A hitetlenek tánca) az egyik legmeghatóbb jazz-emlékirat - és alapul szolgált Bertrand Tavernier 'Round Midnight című filmjéhez, amelynek főszerepét Dexter Gordon játszotta. Itt olvasható először angolul egy olyan barátság portréja, amely éppoly meglepő és szívszorító, mint Bud Powell időtlen zenéje.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)