Conquest and the Life of Rest: A Devotional Study of Joshua
Mózes idejében az izraeliták a hitetlenség miatt nem kapták meg Isten nyugalmát Kánaánban (Zsidók 4:4-6). Józsué vezetése alatt az izraeliták valóban bevonultak a földre, és hét évnyi hódítás után elnyerték Isten nyugalmát, de aztán nem tudták hitben biztosítani az örökségüket, miután megkapták azt.
Következésképpen a Jehova által számukra biztosított pihenés soha nem valósult meg teljesen, és idővel elveszett. A Zsidókhoz írt levél írója az ő kudarcukat használja fel buzdításként: "Legyünk tehát szorgalmasak, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazon példája szerint elbukjon" (Zsidók 4:11-12). A győzedelmes élet kérdése nem változott; a folyamatos hit és engedelmesség végső soron az isteni javak és a nyugalom elnyerését jelenti.
A hit nélküli munka vagy a hit munka nélkül soha nem fog isteni hódításba és lelki békébe átcsapni, hanem inkább emberi kudarcban és érzelmi aggodalomban fog végződni. Krisztus a hívő öröksége és nyugvóhelye.
A Krisztusban a hívőnek juttatott jelenlegi birtokok gyakorlati áldását a hit és az engedelmesség által tapasztalja meg, amint az ember aktív hódításba kezd, és a feltámadás ereje képessé teszi erre. A Hódítás és a nyugalom élete egy "kommentár stílusú" áhítat, amely Krisztus dicsőségét tartja fenn, miközben Józsué könyvét az egész Szentírás összefüggésében vizsgálja.
A könyv számos más íróktól származó főszöveget tartalmaz.
