A Hold: A belső világoktól a világűrig

Olvasói vélemények

A könyv egy egyedülálló katalógus, amely egy aktuális dán kiállítás holdtémájú műalkotásait mutatja be. Bár művészi jelentősége miatt nagyra értékelték, szervezési problémákkal küzd, amelyek megnehezítik a tájékozódást.

⬤ A Holddal kapcsolatos művészet egyedülálló katalógusa
⬤ ajándékként értékelhető a holdi témák iránt érdeklődők számára
⬤ egy aktuális, kritikusok által is elismert kiállítást mutat be.

⬤ Zavaros elrendezés, oldalszámok nélkül a fotóhivatkozásokhoz
⬤ hiányzik a művészek ábécés indexe, ami megnehezíti az egyes művek vagy művészek megtalálását
⬤ rosszul összeállítottnak minősül.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Moon: From Inner Worlds to Outer Space

Könyv tartalma:

A Hold mítoszai a művészetekben és a tudományokban, 50 évvel az első emberes leszállás után

A Hold már régóta művészi ikonként, vágyakozó képként és tudományos kutatás tárgyaként szolgál az emberiség számára. A művészetet, filmművészetet, irodalmat, építészetet, dizájnt, természettudományt és történelmi tárgyakat felölelő, az első emberes leszállás (1969. július 20.) 50. évfordulója alkalmából kiadott A Hold című kötet a romantikus tájképfestészettől az űrkorszak művészetéig áttekinti a Hold ikonográfiáját. Az 1969-es holdraszállást tematikus fordulópontnak tekinti, és az 1960-as évek űrversenyébe fektetett mélyen gyökerező kulturális elképzelések csúcspontjaként mutatja be, David Bowie-tól Disney-ig.

A könyv a Holdról szóló tudományt is bemutatja a korszakok során Galileitől a NASA-ig, kitérve az idők során kialakult számos holdmítoszra. A könyv a holdfényt is vizsgálja, amely Caspar David Friedrich, J. C. Dahl és Carl Julius von Leypold romantikus éjszakai tájképeinek fontos témája. Egy másik erőteljes művészeti genealógia a sci-fihez kapcsolódik, amely műfaj alkalmanként hatással volt az űrprogramokra: Jules Verne A Földtől a Holdig (1865) című műve például a NASA Apollo-programjait inspirálta. Olyan filmes úttörők, mint Georges M li s és Fritz Lang filmes holdutazásokat készítettek, az 1930-as években pedig olyan szürrealista művészek, mint Joseph Cornell, Salvador Dal és Max Ernst a holdbéli tájat mint pszichológiai allegóriát vizsgálták. Később, a hidegháború idején a vasfüggöny mindkét oldalán a szuperhatalmak szorosan együttműködtek a művészekkel az űrverseny megrendezésében és értelmezésében: Robert Rauschenberg például egyike volt annak a nyolc művésznek, akiket a NASA meghívott az Apollo-11 szemtanújaként, míg a Szovjetunióban a művészek központi szerepet játszottak az űrhajósok kultuszának kiépítésében.

A Hold mindezeket a holdi témákat és mítoszokat vizsgálja, egy izgalmas és inspiráló összejövetel mindazok számára, akik érezték már a Hold vonzását a képzeletükre.

--Jos Da Silva "Wall Street Journal".