A Hold a lába alatt

Olvasói vélemények

A könyv egyedülálló és fantáziadús perspektívát mutat be Mária Magdolna és Jézus kapcsolatáról, amely mélyen gyökerezik az isteni nőiség és az istennői mitológia témáiban. Sok olvasó találta gyönyörűen megírtnak, magával ragadónak és elgondolkodtatónak, és dicsérte, hogy képes önreflexióra és személyes fejlődésre ösztönözni. Néhányan azonban kritizálták a történelmi pontosság és koherencia hiánya miatt, azt sugallva, hogy hiteltelen forrásokon alapul.

Gyönyörűen megírt, élénk képekkel, magával ragadó elbeszélés, elgondolkodtató témák, egyedi nézőpont Mária Magdolnáról, önreflexióra ösztönöz, gyors olvasmány, érzelmileg is átérezhető, és támogatja az Isteni Nőiség témáit.

Néhány olvasó összefüggéstelennek és feszültnek találta a történetet, megkérdőjelezte az állítások történelmi pontosságát, megjegyezte, hogy megkérdőjelezhető forrásokra támaszkodik, és úgy érezte, hogy bizonyos területeken hiányzik a mélység.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Moon Under Her Feet

Könyv tartalma:

Első fejezetA hajnalcsillag És megjelent egy nagy csoda az égen, egy asszony, akit a nap öltözött be, és a hold a lába alatt. -- Jelenések 12:1, KJVAznap, amikor az Istennőnek adtak, még napfelkelte előtt felébredtem, és valami furcsa rezdülés volt bennem. Az izgalom, ami felébresztett, összekapcsolódott a hideggel, és reszkettem, magam köré húzva a köpenyemet. A fejőedénnyel kimentem a szabadba, és belélegeztem az édes levegőt. A tálat Nadja kötőoszlopára akasztva szembefordultam a hajnali szellővel, és felmásztam a házunk mögötti kis emelkedőn. A gyér fű gyenge új hajtásokat mutatott a domb tetején, ahol a harmat és az éppen elmúlt tél harci fagya nyitva állt. Az idén és az azt megelőző évben is kevés eső esett, és bár a szüleim aggódtak emiatt a beszélgetéseikben, én nem sokat gondoltam rá. Csak azt láttam, hogy a napsütéses napok jobbak, mint az esősek. Ott volt - a Hajnalcsillag -, ahogy Lili nagymama ígérte, ragyogott a fénylő égen Jeruzsálem távoli tetői fölött, és alatta, éppen csak felemelkedett a Templom sötét alakja fölött a halovány félhold. A hideg szél csapkodta körülöttem a köpenyemet, de nem éreztem, mivel eluralkodott rajtam ez az égi jel. Az Istennő mosolyogva áldotta meg különleges napomat, és a hold a lába alatt volt. Kihűlve leballagtam a hegyről, és elhoztam a tálat. Nadja már várakozóan állt a fejőpadon, és lágy szemekkel figyelt engem.

Két marék zabot tettem a dobozába, és ő boldogan rágta, mozgatta a kis állkapcsát, és gyorsan mozgatta a hosszú füleit. Mondtam, hogy ma reggel tejet adok neked, Mari, mert a hajadat most mostam meg az ünnepre Most olyan szagod lesz, mint a kecskének, szidta anyám, miközben a hajának sötét felhőjét távol tartotta az arcától, miközben a hajnali szél körülötte fújta. Homlokomat Nadja kerek hasához szorítottam, lecsupaszítva az utolsó csepp tejet. Nadjának jó illata van. Szokatlan düh villanása enyhítette a gyomromban lévő furcsa rezdülést. Anya elvette a tejet, én pedig eloldoztam Nadját, felvezetem a lejtőn a füves domb közepére, és egy nehéz kővel biztonságosan a földbe döngöltem a cövekét. Átkaroltam a nyakát, és tiszta hajamat végighúztam a barna hátán. Együttérzően nyöszörgött. A torkomban könnyek gyűltek. A hajnal vértelen fehérre fehérítette a hold sápadt szálkáját, de az Ég Királynője még mindig úgy ragyogott, mint egy apró gyertya a kék reggelben. Az én jelem. Akkor is marad, amikor a nap felkel, és elrejti fényét. Erre emlékezve éreztem, hogy a lobogás enyhül. Bementem, és Mamma egy gőzölgő csészét nyomott a kezembe. Fésülni kezdte a hajamat. Nadja melegét ittam a tejével együtt. Hadd csináljam én, Aethel. Fel kell öltöztetned a kicsiket - mondta Nagymama, és kiemelte a bíborszínű gyapjúval bélelt, faragott ékszerdobozából az arany láncszemekből készült fejpántot, amit viselnem kellett. Lázár baba még mindig aludt.

Anya megfésülte Márta fekete fürtjeit, és felvette a legjobb ruháját, miközben nagymama a fejpántjával küzdött, amely előre akart csúszni a szemem fölé. Márta csak hároméves volt, két évvel fiatalabb nálam, és ő is sírt a hajpántért. Mama egy sáfrányszínű szalaggal békítette meg, és visszatért hozzám a fésűvel. Ne fonja be a haját Aethel. Az egy dicsőség. Claudius nagyapa szólalt meg az ajtóból, karja tele volt virágzó ágakkal. Akkor te megkísérted az angyalokat? Mondta Mama, egy maréknyi hajamat kecskeszag után szaglászva. Lili nagymama fogta a virágokat, és vászoncsíkokkal füzérré kezdte fonni őket. A farizeusok biztosan befednék, állapította meg. A farizeusok fátyolozzák be a cselédjeiket, ha akarják, gúnyolódott nagyapó. A gyönyörre kiéhezett szem téved. Hallgass, intette nagymama. A gyermek ártatlan. Nagyapa felemelt engem, hogy a magasságával egy magasságba kerüljek; a lábam lógott. Kék szemének hevessége zavarba hozott, bár soha nem tudtam félni tőle. Megtanított a hegyek közötti kis patakok mentén élő vadmadarak és állatok nevére és rejtekhelyére, arra, hogyan faragjam fából a képmásaikat anélkül, hogy megvágnám magam, és hogyan ne tévedjek el. Mindkét arcomra csókolt, és én almavirágillatot éreztem. Vigyázzanak az angyalok, mondta. Megdöbbenve láttam, hogy Mama szemében könnyek csordulnak, de ezek inkább zavarba hoztak, mint meghatottak. Nem voltam kész megbocsátani neki, amiért elküldött.

Megfordult, és fekete haját egy csuklóvastagságú copfba kezdte befonni. Tudtam, hogy kitalálta a gondolatomat, és szégyelltem magam, de nem tudtam szólni semmit. Az ismeretlen düh csomót csinált a mellkasomban. A templom vakító volt a reggeli napfénytől, amely visszatükröződött a veretes aranyon és a csiszolt márványon, hatalmasabb és pompásabb volt, mint amire emlékeztem az előző évből, amikor a szüleim elhoztak. Akkor hat leányt adtak az Istennőnek. Most, a legkisebb és utolsó a sorban, egy jelentéktelen hetedik, követtem az előttem járó szűz nyomában, menetben haladtam az emberek végtelen sora között, az államat magasan tartva, hogy a fejpánt ne essen a szememre. A Templom-hegy masszív falának tetejét nem láttam a vele határos széles, kövezett utcáról, amelyen végigmentünk. A falat alkotó egyes kövek akkorák voltak, mint a házak, és az út mentén a kereskedők boltjainak barlangszerű fülkéket alkotó, időközönként kihagyott kövek voltak.