Értékelés:
Norman Finkelstein könyve vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik a holokauszt politikai és pénzügyi haszonszerzés céljából történő kihasználásának alapos vizsgálatát, különösen Izrael és a zsidó szervezetek tekintetében. Ugyanakkor kritikák is érik a könyv polemikus stílusa és elfogultsága miatt, egyes olvasók pedig rámutattak a holokauszt emlékezetével való visszaéléssel kapcsolatos kellemetlen igazságokra. Finkelstein művét szemfelnyitónak, elgondolkodtatónak és ellentmondásosnak írják le, arra késztetve az olvasókat, hogy szembesüljenek a kényelmetlen valósággal és gondolják át a feltételezéseiket.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és alaposan dokumentált.
⬤ Ellentmondásos, de fontos nézőpontot nyújt a holokauszt kiaknázásáról.
⬤ Elgondolkodtató és megkérdőjelezi a régóta fennálló feltételezéseket.
⬤ Olyan szerző írta, akinek személyes kötődése van a holokauszthoz, ami érzelmi mélységet ad a könyvnek.
⬤ Foglalkozik az USA és Izrael közötti összetett kapcsolatokkal.
⬤ Nyílt vitára ösztönöz egy érzékeny témáról.
⬤ Néhány olvasó szerint a hangnem ellenséges vagy polémikus.
⬤ Finkelstein álláspontjának elfogultságával kapcsolatos aggályok.
⬤ A kritikusok szerint a holokauszttal és annak ábrázolásával kapcsolatos összetett kérdéseket túlságosan leegyszerűsíti.
⬤ A tartalom erős érzelmi reakciókat és vitákat válthat ki.
⬤ Egyes olvasók úgy vélik, hogy nem tárgyalja árnyaltan a különböző nézőpontokat.
(183 olvasói vélemény alapján)
The Holocaust Industry: Reflections on the Exploitation of Jewish Suffering
Norman G.
Finkelstein ikonoklasztikus és ellentmondásos tanulmányában a holokausztnak a globális kultúrában elfoglalt helyének vizsgálatától a közelmúltbeli holokauszt-kártérítések nyugtalanító vizsgálatáig jut el. A holokauszt emlékezete csak az 1967-es arab-izraeli háború után, amikor Izrael nyilvánvaló ereje miatt összhangba került az Egyesült Államok külpolitikájával, kezdett olyan kivételes jelentőségre szert tenni, mint amilyennel ma bír.
Finkelstein olyan holokauszt-hamisítókra emlékeztetve, mint Jerzy Kosiński és Binjamin Wilkomirski, valamint az olyan írók demagóg konstrukcióira, mint Daniel Goldhagen, azt állítja, hogy a nácizmus áldozatainak emlékére a legnagyobb veszélyt éppen azok jelentik, akik a legszenvedélyesebben védelmezik azt. Eddig kiaknázatlan forrásokra támaszkodva leleplezi az európai országok és a törvényes zsidó követelők kettős zsarolását, és arra a következtetésre jut, hogy a holokauszt-ipar egyenesen zsarolássá vált.
