A holokauszt megelőzése

Olvasói vélemények

A kritikák szöges ellentétet mutatnak Lawrence Langer Az emlékezet romjai című könyvéről alkotott vélemények között. Az egyik kritikus határozott rosszallását fejezi ki, azzal vádolva Langert, hogy nem tiszteli a holokauszt-túlélőket és tanúvallomásaikat. Ezzel szemben egy másik kritika elismerően nyilatkozik a könyv komoly tudományos megközelítéséről és a holokauszt romantizálásától való óva intésről, és meggyőzőnek és fontosnak tartja Langer érveit az események történelmi kontextusának megértéséhez.

A könyv jól felépített, és komolyan vizsgálja a holokauszt tanúvallomásokat. Langer érveit meggyőzőnek és elgondolkodtatónak írják le, különösen a túlélők beszámolóinak felületes értelmezésével szembeni kritikáját. A könyvet tudósoknak és lelkiismeretes embereknek ajánlják, hangsúlyozva, hogy el kell kerülni a holokauszt romantizálását és félreértését.

Az egyik kritikus szerint a könyv rendkívül tiszteletlen a holokauszt-túlélőkkel szemben, azt állítva, hogy Langer megpróbálja lejáratni történeteiket és érzéseiket. Ez a recenzens undorodott a könyvben alkalmazott megközelítéstől, azt sugallva, hogy ez elidegeníthet néhány olyan olvasót, akik értékelik a túlélők elbeszéléseit.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Preempting the Holocaust

Könyv tartalma:

Lawrence L. Langer, a holokauszt talán legjelentősebb irodalomkritikusa itt a holokauszt-témák irodalomban, emlékiratokban, filmekben és festészetben való felhasználását vizsgálja.

Az általa vizsgált szerzők között van Primo Levi, Elie Wiesel, Cynthia Ozick, Art Spiegelman és Simon Wiesenthal. Értékeli Samuel Bak művészetét, akit sokan korunk első számú holokausztfestőjének tartanak, és értékeli Judy Chicago „Holokauszt-projektjét”. Kritikusan értelmezi az Undzere Kinder című elhanyagolt, de fontos jiddis filmet is, amelyet Lengyelországban készítettek a háború után a holokauszt árváiról.

Langer figyelmét számos vitás kérdésre összpontosítja: a holokauszt témájának a magánéleti erkölcsi célok érdekében történő kisajátítására tett kísérletek; a nők megpróbáltatásai a koncentrációs táborokban; az egyéni és közösségi túlélés ellentmondásos állításai a kovnói gettóban; a holokauszt és más modern atrocitások összemosására irányuló jelenlegi tendencia, amely elmosja az egyes atrocitások sajátosságait; valamint az a szórványos törekvés, hogy a hangsúlyt a bűntettről, a bűnözőkről és az áldozatokról a megbocsátás és a gyógyulás szükségességének kérdésére helyezzék át. Végül néhány gondolatot fejteget a holokauszt tanításának kihívásáról a diákok azon nemzedékei számára, akik egyre kevesebbet tudnak a történelméről, de továbbra is lelkes kíváncsiságot mutatnak a holokauszt emberi hatása és pszichológiai gyökerei iránt.