A holokauszt unokái: Never Forgetting What They Didn't Experience (Soha nem felejtik el, amit nem tapasztaltak)

Olvasói vélemények

A könyv a holokauszttal kapcsolatos trauma generációk közötti átadását vizsgálja, a túlélők harmadik generációs unokáinak tapasztalataira összpontosítva. Olyan személyes elbeszéléseket kínál, amelyek mélyen kötődnek az olvasókhoz, különösen azokhoz, akik hasonló családi történettel rendelkeznek, és éleslátó elemzését adja annak, hogy a trauma hogyan befolyásolja a kapcsolatokat és az egyéni identitást generációkon keresztül.

⬤ Mélyen átélhető történetek, amelyek kapcsolatot teremtenek az olvasókkal, különösen azokkal, akiknek fontos a családi történetük.
⬤ Jól kutatott, világos és közérthető elbeszélésmóddal.
⬤ Új nézőpontot kínál a trauma generációk közötti hatásairól, amelyekről gyakran nem vesznek tudomást.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató, így a könyv erősen leköti az olvasót.
⬤ Szakszerű, mégis személyes beszámolót nyújt pszichoanalitikus interjúk segítségével.

⬤ Néhány olvasó érzelmileg nehéznek találta, és lassan kellett feldolgoznia a tartalmat.
⬤ A traumáról szóló árnyalt vita kihívást jelenthet azok számára, akik nem ismerik a témát.
⬤ Némi kritika érheti a széleskörű statisztikai elemzés hiányát, ehelyett az anekdotikus bizonyítékokra összpontosít.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Granddaughters of the Holocaust: Never Forgetting What They Didn't Experience

Könyv tartalma:

"A holokauszt unokái: A holokauszt túlélőinek unokái: Soha nem felejtik el azt, amit nem tapasztaltak" címmel a trauma nemzedékek közötti átörökítését vizsgálja a holokauszt túlélőinek unokái számára. Bár e generáció tagjai nem élték át közvetlenül a holokauszt borzalmait, szüleik és nagyszüleik tapasztalatait egyaránt magukba szívták.

Tíz nő vett részt pszichoanalitikus interjúkban a holokausztról szóló tudás és emlékezet átörökítéséről, valamint az erre az örökségre adott válaszaikról. Ezek a nők megdöbbentő bizonyítékot szolgáltattak a holokauszt maradványainak megtestesülésére abban, ahogyan a mindennapi élethez és léthez kapcsolódó feladatokhoz viszonyultak.

Az így kapott elbeszélésekből kiderült, hogy a gyakran kimondatlan, kimondhatatlan események elkerülhetetlenül továbbadódnak az egymást követő generációknak, és rányomják bélyegüket azokra. Az unokák továbbra is szembesülnek egy olyan trauma fájdalmával és gyógyítják azt, amelyet soha nem éltek át.