Olvasói vélemények
Összegzés:Mike Loades „The Longbow” című könyve általában nagy tetszést aratott, mivel kiváló illusztrációkkal kiegészítve érthetően tárja fel a hosszúíj történelmi jelentőségét és taktikai használatát a hadviselésben. A gyakorlati információk és a történelmi kontextus egyensúlyát mutatja be, így a könyv egyaránt alkalmas a rajongók és az alkalmi olvasók számára. Egyes kritikusok azonban megjegyzik, hogy rövid, és úgy látják, hogy nem tartalmaz mélyreható információkat magáról a hosszúíjról, ehelyett inkább a történelmi felhasználásra és a taktikára összpontosít.
Előnyök:Jól kutatott és informatív a hosszúíjak történelmi és taktikai aspektusairól.
Hátrányok:Gazdag illusztrációk, beleértve a reenactorokról és a műalkotásokról készült fényképeket, fokozzák az olvasás élményét.
(102 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Longbow
Könyv tartalma:
Az 1340 utáni évszázadban az angol katonai felemelkedés középpontjában álló fegyver a hosszú íj volt, amely olyan lövési sebességgel büszkélkedhetett, amilyet a 19. század végéig nem láttunk angol kézben. A hosszú íj, amely képes volt halálos lövedékek jégesőjének kitenni az ellenséget, a tömeges íjászok kezében lehetővé tette az angol erők rendkívüli győzelmeit a túlerő felett Cr cy-nél és Poitiers-nél, és fontos harci fegyver maradt a Rózsák háborúi alatt és utána is; vezető szerepet játszott a portyázásban, az ostromokban és a tengeri hadviselésben is. Hatása és használata átterjedt Burgundia, Skócia és más hatalmak hadseregeire, és költséghatékony és könnyen előállítható fegyverként való hírneve még az 1770-es években is az amerikai köztársaság születőben lévő hadseregében való széles körű alkalmazását követelte.
Az angolok, walesiek és mások által használt hosszú íj a történelem során minden gyalogsági rakétafegyverrel szemben támasztott követelménynek megfelelt - jól megmunkált, nagy mennyiségben gyártható fegyver volt, amely megfelelő távolságra, fenntartható, viszonylag gyors lövési sebességgel vetett ki embert megállító rakétát. A hosszú íj egy ''saját íj'' volt - vagyis egy darab fából, általában tiszafából készült, az íj ''hasa'' a ''szívfa'', és egy vékonyabb réteg ''csemetefa'' az íj ''hátsó része''. Nyilai általában nyárfából készültek, amely könnyű és erős fa - bár kőris és más fafajták is használatosak voltak -, és a felhasználási céltól függően különböző fémfejek álltak rendelkezésre. A kifinomult, sok erőforrást és szakértelmet igénylő lőszer, a hosszú íj nyílvessző megfelelő körülmények között képes volt áthatolni a páncélzaton; ez a tanulmány azonban azt állítja, hogy a célpontnak okozott ''tompa trauma'', bármilyen jól páncélozott is volt, legyengítő sérüléseket okozott, és sokkal jelentősebb volt a csatatéren.
A kifejezetten erre az érdekes fegyverre vonatkozó legújabb kutatások alapján készült, színes képekkel ellátott, élénk tanulmány megcáfolja a máig élő mítoszokat, és új megvilágításba helyezi a győztes hosszú íjat, azt a halálos rakétafegyvert, amely a 14. és 15. században számos híres csatában lehetővé tette az angolok győzelmét az esélyekkel szemben.
