A hosszú kések éjszakája

Olvasói vélemények

Fritz Leiber A hosszú kések éjszakája egy poszt-apokaliptikus novella, amely a túlélők körül forog egy nukleáris pusztaságban, és a túlélés, az erkölcs és az emberiség hibás természetének témáit járja körül. A történet a három főszereplő - Ray, Alice és egy idősebb férfi, akit csak Popsnak hívnak - közötti dinamikát követi nyomon, ahogy eligazodnak a széthullott világban, és megkérdőjelezik az öléssel és a túléléssel kapcsolatos meggyőződésüket.

1) Érdekes karakterdinamika és pszichológiai mélység a főszereplők között. 2) Erős világépítés, amely hatékonyan épít fel egy disztópikus környezetet. 3) Jól megírt, lebilincselő akció, feszültség és morális összetettség. 4) Magával ragadó jellemábrázolás és az emberi természet elgondolkodtató feltárása szörnyű körülmények között. 5) Sötét témái ellenére meggyőző kommentár a társadalomról és az emberiségről.

1) Néhány olvasó magával ragadónak találta az elejét, de úgy érezte, hogy a történet iránya később kevésbé koherens. 2) A tempó egyenetlen volt; egyes szakaszokat lassúnak éreztek. 3) A karakterek mélyen hibásak, ami nem minden olvasónak tetszhet. 4) Néhány elavult, a 60-as évek irodalmára jellemző szexista elemet észleltek. 5) A világ és a karakterek fejlődésének hosszabb feltárása iránti vágyat fejezték ki.

(71 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Night of the Long Knives

Könyv tartalma:

Poszt-apokaliptikus disztópikus sci-fi Száz mérföldre voltam a Sehol-tól - és ezt szó szerint értem -, amikor a szemem sarkából kiszúrtam ezt a lányt. Különös tekintettel voltam, mert még mindig arra számítottam, hogy a másik élőhalott gazember, aki a Seholban tartott gyilkos buliból maradt meg, engem fog becserkészni.

Nagyfeszültségű tornyok sorát követtem, amelyek mind ugyanabban az úriasan billenő szögben dőltek el egy régi, az utolsó háborúból származó robbanás miatt. Úgy ítéltem meg, hogy a lány ugyanabba az általános irányba tart, és az én irányom felé terelte egy porfelhő, amely még az én távolságomban is veszélyes fémes csillogást és sötét buckákat mutatott, amelyek akár halott emberek vagy marhák is lehettek. A lány karcsúnak tűnt, sötét tomporral, és éberen őrködött.

Alacsony, mint én, és hozzám hasonlóan az arca alsó felét lazán körbeölelő kendőt viselt a régi bakfisok stílusában. Nem integettünk, nem fordítottuk el a fejünket, és a legcsekélyebb jelét sem adtuk annak, hogy láttuk egymást, miközben útjaink lassan összefutottak...