A hosszú út a sivatagi viharig és azon túl: A precíziós irányított bombák fejlesztése

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Long Road to Desert Storm and Beyond: The Development of Precision Guided Bombs

Könyv tartalma:

Ez az írás a precíziós irányított bombák hosszú fejlődését vizsgálja, hogy megmutassa, hogy a Sivatagi Viharban elért pontosság a légi hadviselésben nem forradalom, hanem evolúció volt. Ez az evolúció folytatódik, és a támadó légierőnek előnyt biztosít a védelemmel szemben.

Az irányított bombák fejlesztése az első világháborúban kezdődött a. légi torpedóval. A második világháborúban a német Fritz X és a Hs-293 vizuálisan irányított bombák voltak, és mindkettő sikereket ért el a szövetséges hajózás ellen.

A hadsereg légiereje is sokféle TV-, hő-, radar- és vizuálisan irányított bombát fejlesztett ki. A vizuálisan irányított AZON sikeres volt Burmában, a radarirányítású Bat pedig japán hajók ellen. A koreai háború alatt a vizuálisan irányított RAZON és TARZON bombák némi sikert értek el.

Vietnamban a Paveway I lézerirányítású bombák és a Walleye TV-irányítású bombák sokkal szélesebb körben voltak sikeresek. A Paveway II és III, a Walleye II és a GBU-15 bombákat fejlesztették ki és tesztelték sikeresen az 1970-es és 1980-as évek során. 1991-ben, a Sivatagi Vihar kezdetén nagyon kevés olyan irányított fegyver volt, amelyet nem teszteltek széles körben a gyakorlótéren és a harcban.

A világnak a Sivatagi Vihar során bemutatott precizitás akkor kezdett el fejlődni, amikor a légi erőt először a háború vezetésének új dimenziójaként képzelték el, és messze nem volt forradalom. A képalkotó infravörös, lézerradar, szintetikus apertúra radar és milliméterhullámú radar autonóm keresők folyamatos fejlesztése tovább növeli az irányított bombák rugalmasságát, hatótávolságát és hatékonyságát.