Értékelés:
A könyv tudományos elemzést nyújt a ruandai népirtás során a nemzetközi beavatkozás logisztikai kihívásairól és korlátairól. Kuperman azzal érvel, hogy bármilyen beavatkozásnak korlátozott hatása lenne, és valószínűleg csak körülbelül 100 000 életet mentene meg. Míg egyes kritikusok dicsérik a részletes kutatást és elemzést, mások kritizálják a könyvet, mert látszólag mentegetőzik a beavatkozás elmaradása miatt. Összességében a humanitárius beavatkozással kapcsolatos jelentős, de vitatott műként tartják számon.
Előnyök:⬤ A nemzetközi beavatkozás logisztikájának alapos és részletes elemzése.
⬤ Árnyalt perspektívát nyújt a népirtásba való beavatkozás összetettségéről.
⬤ A laikus olvasók számára is hozzáférhető, és világos betekintést nyújt a humanitárius politikába.
⬤ Jól kutatott, jelentős számú statisztikával és példával.
⬤ Egyes kritikusok a be nem avatkozás apológiájának tekintik.
⬤ Túlságosan leegyszerűsített forgatókönyveket feltételez a lehetséges beavatkozásokkal kapcsolatban.
⬤ Figyelmen kívül hagyja az akkoriban a régióban már meglévő békefenntartó erőkre vonatkozó bizonyítékokat.
⬤ A következtetések túlzottan az extrapolációkra támaszkodhatnak, és így megkérdőjelezik az elemzés szigorúságát.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Limits of Humanitarian Intervention: Genocide in Rwanda
„.
1994-ben a ruandai népirtás legalább 500 000 tutsi - a lakosság mintegy háromnegyedének - életét követelte, miközben az ENSZ békefenntartói kivonultak, és a világ többi része félreállt. Azóta is azzal érvelnek, hogy egy kisebb katonai beavatkozással a gyilkosságok nagy részét meg lehetett volna akadályozni. A humanitárius beavatkozás határai című könyvében Alan J. Kuperman mítoszként leplezi le ezt a hagyományos bölcsességet.
A népirtás lefolyásának és a humanitárius katonai beavatkozás logisztikai korlátainak példátlan elemzését ötvözve Kuperman megdöbbentő következtetésre jut: még ha a nyugati vezetők azonnal elrendelték volna a beavatkozást, amint tudomást szereztek a ruandai népirtásról, a beavatkozó erők túl későn érkeztek volna ahhoz, hogy a végül megölt 500 000 tutsi több mint negyedét megmentsék. A könyv záró fejezetei a humanitárius beavatkozás korlátairól szóló figyelmeztető üzenetként szolgálnak, és a jövőre vonatkozó tanulságokkal foglalkoznak.
„.
