Értékelés:
A könyv átfogó és részletes beszámolót nyújt a japán szuper csatahajókról, különös tekintettel a Yamato-osztályra, elsősorban japán források felhasználásával. Míg a kutatások mélysége és a számos egyedi fénykép miatt dicsérik, egyes olvasók kritizálják a könyv elrendezését, minőségét és azt, hogy a szélesebb történelmi kontextus helyett a technikai részletekre összpontosít.
Előnyök:⬤ Átfogó részletesség a Yamato-osztályú csatahajók tervezéséről, építéséről és működéséről.
⬤ Számos japán forrást használ fel, egyedülálló perspektívát nyújtva.
⬤ Rengeteg, korábban nem publikált fényképet és ábrát tartalmaz.
⬤ Komoly haditengerészeti rajongóknak és kutatóknak kifejezetten ajánlott.
⬤ Alapos technikai információkat nyújt olyan különleges szempontokról, mint a páncélzat és a fegyverzet.
⬤ A könyv elsősorban a hardcore rajongók számára alkalmas; az alkalmi olvasók számára kihívást jelenthet.
⬤ Néhány fénykép és diagram rossz minőségű és reprodukciójú, a papír „gyenge” tapintású.
⬤ Hiányzik bizonyos témák, például a másodlagos fegyverzet és a Shinano hajó bemutatása.
⬤ A szerkesztést, az elrendezést és az általános fizikai minőséget kritika érte.
⬤ Néhány olvasó hiányolta a történetmesélést vagy a tágabb kontextust.
(26 olvasói vélemény alapján)
Capital Ships of the Imperial Japanese Navy 1868-1945: The Yamato Class and Subsequent Planning: Chapters 1-3
Ez a könyv a könyv 1-3. fejezetét tartalmazza. A teljes könyv fájlmérete túl nagy ahhoz, hogy kényelmes ebook legyen. Ezek a fejezetek a tervezés történetét és az általános kialakítást, a fő fegyverzetet és a tűzvezető rendszert tárgyalják. 87 fénykép, 202 ábra és rajz, 60 táblázat, valamint 15 térkép és sáv. A Japán Császári Haditengerészet felismerve, hogy lehetetlen javítani a washingtoni haditengerészeti szerződés (nem)híres 5:5:3 arányán, amikor a szerződés lejártával megkezdődik a várható tengeri verseny, a minőségi fölény stratégiájához folyamodott, hogy legyőzze az amerikaiak mennyiségi előnyét. Az IJN-nek számos tanulmány és félresikerült próbálkozás után sikerült létrehoznia a világ legjobban felfegyverzett (kilenc 18 18. 1"-os főágyú három hármas toronyban - a valaha felszerelt legnagyobb kaliberű) és védett (410 mm vastag VH övpáncélzat, 660 mm vastag ágyúházak elülső pajzsai - a valaha felszerelt legvastagabb páncéllemezek) csatahajókat. A 70 000 tonnát meghaladó vízkiszorításukkal méretük példátlan volt, de ennek ellenére a korlátozások olyan hibákat eredményeztek, amelyek egyébként elkerülhetőek lettek volna.
Más hibák a legmagasabb színvonalat el nem érő technikákból adódtak. Mivel a csatahajók tulajdonságait általában a lövegek ereje, a védelem és a mobilitás alapján mérték, a szerzők a tervezés és az építési folyamatok vázlatos ismertetése után ezekre a tételekre összpontosítottak. Az eredmény valószínűleg a Japánon kívül megjelent legrészletesebb, japán forrásokon alapuló leírás. Gustav Jensen Japans Seemacht című bővített disszertációja által ösztönözve, valamint Erich Grner úr és Jürgen Rohwer professzor úr biztatására Hans Lengerer 1969-ben kezdett írni az IJN-ről. Az évek során több mint 50 cikke jelent meg olyan folyóiratokban, mint a Marine Rundschau, Marine Forum, Warship és Interconair Aviation e Marina. Miután nyugdíjba vonult egy végrehajtó szerv szolgálatából, Lengerer továbbra is könyveket és cikkeket ír, jelentős időt fordítva hobbijára. Ő a szerzője a magánkiadásban megjelent Contributions to the History of Imperial Japanese Warships (Hozzászólások a császári japán hadihajók történetéhez) című könyvnek is, amelyre ebben a könyvben is hivatkoznak, és jelenleg dolgozik a 250 000 szavas kéziratának átdolgozásán és tömörítésén Development of Warship Construction in Japan (A hadihajóépítés fejlődése Japánban), valamint A History of the Imperial Japanese Navy (A császári japán haditengerészet története) című művének befejezésén. Mivel legjobb esetben is "hobbikutató", írásai nagymértékben függnek más IJN-rajongók által szolgáltatott információktól.
Ezért ők az elsők. Lars Ahlberg aktív szolgálatot teljesít a svéd légvédelmi ezrednél, és hivatásszerűen hadtörténész. Monográfiákat írt az IJN Nagato osztályú csatahajóiról és az IJN Taih repülőgép-hordozójáról. Cikkei a Sveriges Flotta, a Warship International és az Okrety Wojenne című folyóiratokban jelentek meg, és több éven át a Contributions to the History of Imperial Japanese Warships című folyóirat szerkesztője volt. Ahlberg két svéd ezredekről szóló könyv társszerzője is: Kungl Hallands regementes historia 1962-2000 és Kasernerna p Galgberget.
