A japán dokumentarista módozat fejlődése

Eredeti címe:

Developments in the Japanese Documentary Mode

Könyv tartalma:

A japán filmről szóló írások az esztétikai és kulturális különbségeket helyezik előtérbe, és elfedik Japán hozzájárulását a valós élet filmes és rokon formákban való megjelenítéséhez.

Donald Richie, aki nagy szerepet játszott a japán film nyugati megismertetésében, még azt is állította, hogy Japánnak nincs igazi dokumentumfilmes hagyománya, mivel a japán közönség nyilvánvalóan a színházi hagyományokból eredő, a stilizációt a realizmussal szemben előnyben részesíti. A japán dokumentum- és játékfilmgyártás történetét közelebbről megvizsgálva azonban kiderül, hogy a japán filmkultúra fontos részét képezi a valóság és a mindennapi élet hangsúlyozása.

Ez a "dokumentumfilmes mód" - amely műfajokon és médiumokon átívelő, mint Peter Brooks "melodramatikus módszere", és nem korlátozódik kizárólag a dokumentumfilmkészítés stílusaira - a hitelesség retorikáját azonosítja a moziban és a kapcsolódó médiában, még akkor is, ha ezt a retorikát néha politikai és gazdasági célok szolgálatába állították. A "Fejlődés a japán dokumentumfilm-módban" című különszám cikkei a dokumentumfilm iskoláiban és mozgalmaiban az 1930-as évektől kezdődően bekövetkezett fontos változásokat követik nyomon, néha más médiumokkal összefüggésben, valamint néhány háború utáni filmkészítő arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a dokumentumfilm "hitelesség benyomását" alátámasztó stílusokat és etikai elkötelezettségeket a fiktív világok ábrázolásához igazítsák.