Értékelés:
A könyvet kritizálják a rossz írásminőség, a túlzott ismétlések és a túl sok részletesség miatt, ami rontja az általános olvasási élményt. Bár értékes információkat tartalmaz, a szerző stílusát frusztrálónak és körülményesnek tartják.
Előnyök:A könyv tele van nagyszerű információkkal a Surigao-szorosnál lezajlott csatáról és a kapcsolódó történelmi eseményekről.
Hátrányok:Az írás rosszul kivitelezett, ismétlődő és pedáns. A fontos részleteket túlzottan megismétli, egyes ismétlésekben pontatlanságok vannak jelen. A hajókról és a fegyverzetről is túl sok a felesleges részlet.
(1 olvasói vélemény alapján)
Crushing the Japanese Surface Fleet at the Battle of the Surigao Strait: The Last Crossing of the T.
1944 végén a csendes-óceáni második világháború Japán számára rosszul alakult. Az amerikai csendes-óceáni flotta a Mariana-szigetekre vonult, hogy támogassa MacArthur tábornok hadseregét, amely októberben partra szállt Leyte keleti partjainál.
Az amerikai 7. flotta a Surigao-szoros közelében volt Leyte előtt. A japán stratégia az volt, hogy az amerikai haditengerészet 7.
flottáját tengeri erőivel északról a Sibuyan-tengeren csapdába csalja, és délről, a Surigao-szoros felől támadással. Október 24-én délután a 7.
flotta torpedónaszádjai a Leyte-öblön és a Surigao-szoroson keresztül a Leyte-tól délre fekvő Mindanao-tengerre vonultak, és alkonyatkor már a járőrvonalakon helyezkedtek el. A szoros északi részét fedezve a rombolószázadok, cirkálók és csatahajók úgy helyezkedtek el, hogy a hatalmas tűzerővel rendelkező „T” vízszintes sávját alkották, amelyet az ellenség kénytelen volt függőlegesen megközelíteni, ahogy előrehaladt.
Az áthatolhatatlan gáncstű elsöprő erővel legyőzte a japánokat a Surigao-szorosnál, és jelentős szerepet játszott a Leyte-öbölnél vívott csata megnyerésében, és így hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai hatodik hadsereg Leyte-on lévő partraszállásait biztosítsák a tenger felől érkező japán támadással szemben.