Értékelés:
A japán politikáról szóló könyvet alapos lefedettsége és tudományos megközelítése miatt dicsérik, ami alkalmassá teszi tudományos célokra. Ugyanakkor kritizálják sűrű és száraz írásmódja, elavult tartalma és tipográfiai hibái miatt.
Előnyök:⬤ Rendkívül informatív és alapos
⬤ nagyszerű a japán politika, különösen az LDP megértéséhez
⬤ jól megírt tudományos célokra
⬤ érdekes elméleti fejtegetések
⬤ aprólékos esettanulmányos megközelítés.
⬤ Szuper sűrű és nehezen olvasható, száraz szöveg
⬤ elavult tartalom
⬤ nem világosak az egyes témák
⬤ számos tipográfiai hiba
⬤ nem alkalmas általános összehasonlító politika kurzusokhoz.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Rise and Fall of Japan's Ldp: Political Party Organizations as Historical Institutions
Miután 1955-ös megalakulása óta folyamatosan hatalmon volt (egy 1993-1994-es tíz hónapos szünet kivételével), a japán Liberális Demokrata Párt (LDP) 2009 szeptemberében döntő módon elvesztette a nemzeti kormány irányítását. Veresége ellenére az LDP a második világháború utáni időszak legsikeresebb demokratikus politikai pártja maradt.
A The Rise and Fall of Japan's LDP című könyvében Ellis S. Krauss és Robert J. Pekkanen fényt derít az LDP hosszú uralmának és hirtelen vereségének rejtélyére.
Vizsgálatuk középpontjában a pártpolitika intézményi változásainak számos kérdése áll: Milyen ösztönzőket biztosítanak a különböző választási rendszerek? Hogyan alkalmazkodnak a politikusok az új ösztönzőkhöz? Mennyire határozza meg a struktúra a viselkedést, és mennyi lehetőséget ad a struktúra a politikusoknak az eredmények befolyásolására? Mennyire alkalmazkodóképesek a kialakult politikai szervezetek? Az 1955-ben Japánban bevezetett választási rendszer fél évszázadig tartó "egypárti demokráciát" eredményezett.
De ahogy Krauss és Pekkanen részletezi, 1994-ben átfogó politikai reformok változtatták meg a választási szabályokat és a választási rendszer más kulcsfontosságú elemeit. Mind az LDP-nek, mind ellenfeleinek alkalmazkodniuk kellett az új rendszerhez, amely két szavazatot adott a polgároknak: egyet egy pártra, egyet pedig egy jelöltre. A karizmatikus Koizumi Junichiro vezetésével az LDP-nek sikerült megőriznie többségét a japán parlamentben, de utódai elvesztették a népszerűséget, mivel az ellenzéki pártok megtanulták, hogyan működjenek az új választási környezetben.
A történeti institucionalizmus meglátásaira támaszkodva Krauss és Pekkanen elmagyarázza, hogyan működött a japán politika az 1994-es reform előtt és után, és miért járult hozzá a pártintézmények (frakciók, PARC, koenkai) fennmaradása és a pártvezetés átalakult szerepe ahhoz, hogy az LDP a reformok után tizenöt évig sikeresen hatalmon maradjon, és végül miért bukott meg. Az utószóban a szerzők értékelik az LDP közeli és középtávú kilátásait.
