A játékának csúcsa: W. C. Heinz legjobb sportújságírói: A Library of America Special Publicaton

Olvasói vélemények

A könyvet az egyik legjobb sportirodalmi alkotásként méltatják, amely bemutatja W. C. Heinz egyedülálló történetmesélő képességét, amely inkább a sportban rejlő személyiségekre, mint magukra a játékokra összpontosít. A kritikusok nagyra értékelik őszinte és lebilincselő írói stílusát, és a művet olyan remekműként emlegetik, amely nosztalgiát ébreszt a sportújságírás egy letűnt korszaka iránt.

⬤ Kiváló történetmesélés, amely a sport emberi oldalát emeli ki.
⬤ Mesteri írásmód, amely az olvasónak azt az érzést kelti, hogy jelen van a jelenetekben.
⬤ Gazdag történelmi kontextus az 1940-es évektől az 1960-as évekig.
⬤ Amerika egyik legjobb sportújságírójaként tartják számon.
⬤ Olyan esszék gyűjteménye, amelyek egyszerre érzelmileg hatásosak és gyönyörűen kidolgozottak.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a boksz és a rodeó túlságosan hangsúlyos, és kevésbé foglalkozik más sportágakkal, mint a kosárlabda és a golf.
⬤ A nosztalgikus érzés elidegenítheti a fiatalabb olvasókat, akik nem ismerik a korszakot.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Top of His Game: The Best Sportswriting of W. C. Heinz: A Library of America Special Publicaton

Könyv tartalma:

Bill Littlefield (NPR's Only a Game ) bemutatja a Library of America klasszikus amerikai sportújságíróknak szentelt sorozatának második részét, egy meghatározó gyűjtői kiadványt az úttörő íróról, aki feltalálta a hosszú sporttörténetet W. C.

Heinz (1915-2008) barátjához és csodálójához, Red Smith-hez hasonlóan a múlt század egyik legjellegzetesebb és legbefolyásosabb sportújságírója volt. Bár pályafutását újságíróként kezdte, Heinz hamarosan túllépett a napi rovatok határain, szabadúszó lett, és az első olyan sportújságíró, aki magazinoknak írt. Ezzel gyakorlatilag ő találta fel a hosszú formátumú sporttörténetet, és tökéletesítette azt a stílust, amely előkészítette az 1960-as évek új újságírásának útját.

A kor élsportolóiról írt profiljai még mindig figyelemre méltóan aktuálisnak tűnnek, friss felfogással, jellemábrázoló tehetséggel és a párbeszédek finomra hangolt hallásával írta őket. Jimmy Breslin Heinz "Brownsville Bum" című írását - Al "Bummy" Davis, a brooklyni utcai keményfiú és egykori váltósúlyú világbajnok rövid életútját - "a legjobb sportmagazinban megjelent sporttörténetnek nevezte, amit valaha olvastam, ha nem is a legjobbnak".

Az 1949-ben megjelent "Egy versenyló halála" című, szűkszavú és erőteljes rovatát irodalmi klasszikusnak, Hemingway legjobbjaihoz hasonló tisztaságú és pontosságú műnek nevezték. Bill Littlefield, az NPR Csak egy játék című műsorának házigazdája most, ennek az alapvető írónak a századik születésnapja alkalmából bemutatja az esszenciális Heinz-et: harmincnyolc rovatot, profilokat és emlékiratokat az író személyes archívumából, köztük tizennyolc olyan írást, amelyet életében soha nem gyűjtött össze.

Bár Heinz nagy szenvedélye az ökölvívás volt - Rocky Graziano, Floyd Patterson és Sugar Ray Robinson aranykora -, érdeklődése kiterjedt a sportok széles világára is, kitörölhetetlen portrékkal baseballjátékosokról (Babe Ruth, Joe DiMaggio), zsokékról (George Woolf, Eddie Arcaro), hokisokról, futballedzőkről, játékosmegfigyelőkről és edzőkről, valamint rodeólovasokról.