A Jefferson-hagyomány

Olvasói vélemények

A könyv egyedülálló perspektívát nyújt az amerikai történelemhez, különös tekintettel az elszakadásra és annak történelmi jelentőségére. Míg egyes olvasók szemet nyitónak és informatívnak találják, mások kritizálják az írás minőségét és a szerző politikai álláspontját.

A könyv éleslátó betekintést nyújt az amerikai történelembe, és megkérdőjelezi az elszakadással kapcsolatos hagyományos nézeteket, így értékes olvasmány azoknak, akiket érdekel a valódi történelmi narratíva. Dicsérik továbbá magával ragadó tartalma miatt is.

A könyv számos elgépelést tartalmaz, ami a megfelelő korrektúra hiányára utal. Emellett egyes olvasók úgy érzik, hogy a szerző politikai nézetei elvonják a történelmi tartalomból a figyelmet, és más életrajzokat ajánlanak a hagyományosabb történelmi szemléletűek számára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Jeffersonian Tradition

Könyv tartalma:

Amerikának több Thoams Jeffersonra és kevesebb Abraham Lincolnra van szüksége. Ez a kulcs az amerikai hagyományok feloldásához.

Ezek talán összeegyeztethetetlen dolgoknak tűnhetnek. Végül is Lincoln állítólag Jeffersont idézte meg a Gettysburgi beszédében. Ez hazugság, és a történészek ezt már évtizedek óta tudják.

Gary Wills történész azt írta, hogy Lincoln 1863-ban „forradalmasította a forradalmat”, ami azt jelenti, hogy addig az amerikaiak többsége sokkal kevésbé tartotta radikálisnak az eseményt, mint azt a modern „javaslat nemzet” hívei a bal- és a jobboldalon egyaránt hiszik. Jefferson azt írta, hogy „minden ember egyenlőnek teremtetett”, de nagyobb hangsúlyt fektetett a „szabad és független államok” létrehozására és az elszakadás kilátásba helyezésére, mint bármilyen magasztos emberi jogra.

Valójában a föderalizmus lett Jefferson központi politikai filozófiája. Az amerikai hagyomány e részének visszaszerzése az alapvető gyógymód az elnyomó amerikai „nemzetállam” és a központosított káoszba való zuhanás ellen.

A könyv ötvenöt esszéje elmagyarázza, hogy a jeffersoni hagyomány mennyire létfontosságú a jövőnk szempontjából szövetségi köztársaságként és kibékült Unióként - politikailag, kulturálisan és gazdaságilag.