Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
A Commentary Upon the Book of the Revelation: Volume 3, Lectures on Chapters 12-22
Könyv tartalma:
Az angol puritanizmusnak és a skót presbiteriánizmusnak a tizenhetedik században sok fényes és ragyogó fénye volt. Közülük James Durham (1622-1658) nemzedékének legnagyobbjai közé tartozik teológiai mélységével, hűséges prédikálásával és különösen mérsékelt szellemiségével egy olyan korban, amikor ilyenből kevés volt. Bár bármelyik egyetemen teológiai professzor lehetett volna, Durham ehelyett rövid, tízéves szolgálatát azzal töltötte, hogy nagyrészt a glasgow-i katedrális belső templomában prédikált és tartott előadásokat. Úgy vélték, hogy olyan sokat ölt magából a prédikációkra és előadásokra szánt tanulmányaiba, hogy ez okozta korai, harminchat éves korában bekövetkezett halálát. Műveit gyakran újranyomtatták, és évszázadokon át tartó benyomást hagytak maguk után. Nemrégiben új kritikai kiadásban jelent meg két kötetben valamennyi prédikációja, valamint a Jób könyvéről és a Tízparancsolatról szóló előadásai. Folytatva előadásait, a kiadók örömmel kínálják most James Durham legnagyobb könyvének új kritikai kiadását, amely, bár teológiailag intenzívebb műve, megtartja prédikációinak és más előadásainak gyakorlati Hasznok és alkalmazások című részét.
A 3. kötet, Előadások a 12-22. fejezetekről kiegészíti a James Durham's Commentary upon the Book of the Revelation három kötetes új kiadását. Amellett, hogy bemutatja a 12-22. fejezetet tárgyaló fennmaradó negyvenegy előadást, ez a kötet tartalmazza az utolsó két teológiai exkurzust is: A 23. exkurzus "A katolikus látható egyház egységéről" a 12. fejezet 3. előadása után; és a 24. exkurzus "Az üdvösség nehézségeiről a pápaság alatt" a 14. fejezet 3. előadása után. Ez az utolsó kötet James Durham 64 oldalas életrajzával kezdődik, amely sok új információt tartalmaz. A függelék 60 oldalas bibliográfiát tartalmaz, amely részletezi Durham összes ismert művét és kéziratát, és az ismert dátumokból egy kronológiai katalógus egy hipotetikus időrendet mutat be Durham hatéves glasgow-i prédikációs és előadói tevékenységéről. A kötetet mindhárom kötethez tartozó tartalomjegyzék zárja.
John Owen Durham Jakabot "jó tanultságúnak, jó ítélőképességűnek, és minden tekintetben "olyan munkásnak, akinek nem kell szégyenkeznie" nevezte". Ha Durhamet olvassuk a Jelenésekről, akkor ennek bizonyítékát találjuk. Kommentárja azt nyújtja, ami - ahogy John MacLeod igazgató mondta - "a múltban a könyvről alkotott elfogadott protestáns nézet volt". Bár Durham történeti olvasata a Jelenések könyvéről ma már nem az általános nézet, ez nem szabad, hogy elriassza az olvasókat, mert, ahogy Spurgeon mondta, "nem lenne könnyű értelmesebb és tanulságosabb munkát találni, mint ez a régimódi magyarázat. Nem fogadhatjuk el a misztériumok értelmezését, de az evangélium misztériuma édes ízzel tölti meg". A legszebb kincs ebben a kommentárban azonban nem Durham exegetikai munkája (bármennyire is hasznos! ). Kommentárjában olyan önálló értekezések vannak benne, amelyek a legtisztább teológiai aranyat jelentik. Tegyünk, amit akarunk Durham Kinyilatkoztatás-értelmezésével kapcsolatban, de a Szentháromságról, a szolgálatra való elhívásról, a megigazulás természetéről stb. szóló bővített esszék a református gondolkodást mutatják be a legjobban. Ahogy Richard A. Muller mondta, ez a mű "jelentős hozzáférést kínál a XVII. századi református és presbiteriánus gondolkodáshoz... Durham munkája jól szemlélteti a Szentírásnak a tanítással, a kegyességgel és a dogmatikával való kapcsolatát". Mindent egybevetve, e mű olvasói végül bizonyára egyetértenek Durham kortársával, Robert Blairrel, aki azt mondta erről a műről: "Sok író méltóan cselekedett, de te mindet felülmúlod".
