A jelenlét módjai: Hogyan konstruálja megosztott agyunk a világot

Olvasói vélemények

Az Iain McGilchrist által írt „Ways of Attending” kritikái általában a tartalom iránti elismerés és a terjedelem és az árképzés miatti csalódottság közötti különbségre hívják fel a figyelmet. Míg sokan értéknek találják a meglátásokat és a tisztánlátást, amelyet a szerző terjedelmesebb munkájának összefoglalójaként nyújt, számos olvasó kritizálja, hogy túl rövid és túlárazott egy pamflethez képest, nem pedig egy teljes terjedelmű könyvhöz képest.

Hasznos összefoglalást nyújt Iain McGilchrist szélesebb körű munkásságáról, világos és érthető meglátásokat kínál, az eredeti szöveget nem ismerők számára is lebilincselő, és értékes filozófiai és pszichológiai fogalmakat mutat be.

⬤ Kritizálták, hogy túl rövid (32-44 oldal), túlárazottnak tartották a 2
⬤ 95 dolláros árat, egyes olvasók úgy érezték, hogy félrevezetik, és azt hitték, hogy ez egy teljes könyv, nem pedig egy cikk újranyomása, és sokan javasolták, hogy inkább az eredeti művet vásárolják meg a jobb érték érdekében.

(59 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ways of Attending: How our Divided Brain Constructs the World

Könyv tartalma:

A figyelem nem csupán befogadó, hanem aktívan alkotó a világgal kapcsolatban, amelyben élünk. Az, hogy hogyan figyelünk, teljesen megváltoztatja az általunk megtapasztalt világot. És manapság nyugaton általában meglehetősen szokatlan módon figyelünk: a szűken fókuszált, célorientált bal agyfélteke irányítja.

Felejtsen el mindent, amit a féltekék közötti különbségről tudni vélt, mert ez nagyrészt téves. Nem az számít, hogy az egyes féltekék mit csinálnak - mindkettő részt vesz mindenben -, hanem az, hogy hogyan csinálják. És az agyféltekék közötti elsődleges különbség az, hogy milyen módon vesznek részt. A túlélés érdekében szükségünk van arra, hogy az egyik agyfélteke (az embereknél és sok állatnál a bal) szűken figyeljen a részletekre, hogy megragadja a szükséges dolgokat, míg a másik, a jobb félteke minden másra odafigyel. Ennek eredménye az, hogy az egyik félteke jól hasznosítja a világot, a másik pedig jobban megérti azt.

Hiányzó, jelenlévő, elkülönült, elkötelezett, elidegenedett, empatikus, széles vagy szűk, tartós vagy darabos, a figyelemnek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltoztassa mindazt, amivel találkozik. A figyelem játéka egyszerre képes teremteni és pusztítani, de tárgyát soha nem hagyja változatlanul. Nagyon sokat számít, hogy hogyan figyelünk valamire - vagy nem figyelünk rá -. Ez a könyv segít meglátni azt, aminek a meglátására nagyon szokatlan kultúránk talán arra nevelt, hogy ne lássuk.