A jó bor

Olvasói vélemények

A könyv mélyen belemerül János evangéliumának chiasztikus szerkezetébe, és arra ösztönzi az olvasót, hogy fedezze fel annak spirituális és misztikus dimenzióit. Az evangéliumot egyedülálló módon mutatja be, egy mandalához hasonlítja, és hangsúlyozza Krisztus központi szerepét. Az olvasók gazdagítónak, éleslátónak és elgondolkodtatónak találják a művet, bár időnként összetett és kihívást jelentő lehet. Sokan ajánlják azoknak, akik a bibliai szövegek más szemszögből való megközelítését keresik.

⬤ János evangéliumának misztikus és spirituális megértését kínálja.
⬤ Mély betekintést és elmélkedési lehetőségeket nyújt a szöveg körül.
⬤ Kreatívan foglalkozik a chiasztikus szerkezettel.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon Jézus szavainak spirituális jelentésén.
⬤ Gyönyörűen megírt, spirituális éleslátással.
⬤ Ajánlott azoknak, akiket érdekelnek a nem szokványos bibliaértelmezések.

⬤ Összetett és kihívást jelent a megértése; többszöri olvasást igényelhet.
⬤ Néhány olvasó kezdetben erőltetettnek érzi a mandala-mintát.
⬤ Legjobb rövid szakaszokban olvasni az anyag teljes megértéséhez.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Good Wine

Könyv tartalma:

A Jó bor izgalmas és kihívást jelentő áttekintés János evangéliumáról. Bruno Barnhart misztikus útleírást készített a bibliai könyvről, amelyet gyakran a négy evangélium közül a legnehezebbnek és legteológiai szempontból a legnehezebbnek tartanak.

Peter Ellis nyomán Barnhart az egész János evangéliumot egyetlen igazság köré szervezte: Isten Jézus Krisztus személyén keresztül isteni valóságot öntött az emberiségbe. Ez a hit áll az evangélium középpontjában, és az elbeszélés minden egyes epizódja ennek a központi állításnak a fényét töri meg. Az evangélium, ha így értelmezzük, mandalikus mintát vesz fel, amelyben minden rész a középponthoz és azon keresztül egymáshoz kapcsolódik.

A mandalikus minta egyben belépési kapu is a hívők számára, akik saját sorsukat az Élet Forrásához igyekeznek kapcsolni. Ez a könyv abban különbözik János evangéliumának más feldolgozásaitól, hogy módszere szapientiális, az egyházatyák bölcsesség-hagyományát követi.

Feltárja az evangélium szimbolikus jelentőségét, és figyelmet fordít a chiasztikus szerkezetekre, amelyek mintázatos, ismétlődő kapcsolatokat hoznak létre az elbeszélői epizódok között. Az eredmény egy mélyen spirituális mű, amely a megvilágosodás villanásaival robban fel azok számára, akik a hagyományos tudományosságtól megfáradtan érkeznek az evangéliumhoz.