A jóhiszeműség a Wto joggyakorlatában: A jogos elvárások védelme, a jóhiszemű értelmezés és a tisztességes vitarendezés

Eredeti címe:

Good Faith in the Jurisprudence of the Wto: The Protection of Legitimate Expectations, Good Faith Interpretation and Fair Dispute Settlement

Könyv tartalma:

Mit fejez ki a jóhiszeműség fogalma? Ez a könyv tárgyalja először, hogy mit jelent a jóhiszeműség a nemzetközi kereskedelmi jogban. Referenciakönyvként a tudósok és a gyakorlati szakemberek számára elemzi a WTO vitarendezési gyakorlatának esetjogát.

A könyv leírja, hogyan, miért és mikor kapcsolja össze a jóhiszeműség fogalma a WTO-megállapodásokat más nyilvános nemzetközi normákkal. A jóhiszeműség fogalma gyakran megjelenik a szerződésekben és a szokásjogi szabályokban, de leggyakrabban általános jogelvnek tekintik. A WTO-jog a jóhiszeműség elve mellett a pacta sunt servanda, az abus de droit tilalma és a jogos elvárás védelme korroláriumait is használja.

Az 1947. évi GATT és a WTO esetjogának elemzése azt mutatja, hogy a jóhiszeműség funkciója változó. A vizsgálóbizottsági jelentések és a fellebbviteli testület határozatai különbözőképpen használják. A Fellebbviteli Testület csak a WTO-rendelkezésekre hajlandó alkalmazni az elvet, míg a Panelek szabadabban és érdemben alkalmazzák.

Vagyis a jóhiszeműséget alkalmazzák a WTO hatálya alá tartozó bármelyik megállapodás hiányosságainak pótlására.

A bírák is eltérően alkalmazzák az elvet, attól függően, hogy az a WTO hatálya alá tartozó megállapodásokra vagy a WTO-vitarendezés eljárási jogára vonatkozik. Az előbbi esetben a jóhiszeműséget arra használják, hogy egyensúlyt teremtsenek egyrészt a kereskedelem liberalizálásának kötelezettsége, másrészt a kereskedelem liberalizálása alóli kivételre való hivatkozás joga között a környezet, a kultúra, a közerkölcs, az emberi élet vagy az egészség védelme érdekében. Ily módon a jóhiszeműség védi a többoldalú kereskedelmi liberalizáció előnyeit az olyan jogtalan érdekekkel szemben, mint a rejtett protekcionizmus.

A könyv bemutatja a kereskedelmi jogviták peres eljárásainak újszerű WTO-eljárási jogát is. A vitarendezési egyezményben (DSU) a jóhiszeműség megjelenik a felülvizsgálati standardban, a bizonyítási és ténymegállapítási szabályokban, a perbeli jogállásban, az előzetes konzultációs kötelezettségben, a testület létrehozásának jogában, a hivatalból történő vizsgálatban, a fellebbezési értesítés visszavonásában és a kifogás emelésében. Mindezen területeken biztosítja, hogy a vitarendezés szabályaival ne lehessen visszaélni. A fellebbviteli testület még odáig is elment, hogy a jóhiszeműség elvéből egy új normát származtatott, amely megköveteli a viták tisztességes, gyors és hatékony rendezését.

A WTO-jogban a jóhiszeműséggel kapcsolatos meglátások nem csak a kereskedelmi joggal foglalkozó szakemberek számára fontosak. Az elv jelenlegi alkalmazásai és jövőbeli működése valószínűleg stratégiai értékkel bír majd annak az egyre sürgetőbb kérdésnek a megválaszolásában, hogy miként kellene összeegyeztetni a WTO-jogot és más nemzetközi megállapodásokat.