The Economics of Welfare: Volume II
A jóléti közgazdaságtan a közgazdaságtan egyik ága, amely mikroökonómiai technikákat használ a teljes gazdaság hatékonyságának és a jövedelemelosztás ezzel kapcsolatos következményeinek egyidejű meghatározására. A számos területen, de különösen a jóléti közgazdaságtan területén végzett munkásságáról leginkább ismert brit közgazdász Pigou a tekintélyes Harrow Schoolba járt, és a cambridge-i King's College-ban végzett, ahol Alfred Marshallnál tanult, aki a "Marshall-terv" megalkotójaként ismert.
A jólét gazdaságtana című könyvében Pigou azt állítja, hogy az egyének a saját jólétük legjobb megítélői, hogy az emberek a nagyobb jólétet a kisebb jóléttel szemben előnyben részesítik, és hogy a jólét megfelelően mérhető akár pénzben, akár relatív preferenciaként. A közgazdaságtannal és a jóléti politikával foglalkozó tudósok és hallgatók számára Pigou munkája jelentős hozzájárulás a jóléti politika irányairól szóló jelenlegi vitákhoz. A II.
kötetben található: "A nemzeti osztalék és a munka" és "A nemzeti osztalék elosztása". Részletes függelékek: "A bizonytalanság mint termelési tényező" (I. függelék), "A kereslet rugalmasságának mérése" (II.
függelék), a "A verseny és a monopólium egyes problémáinak diagrammatikus és matematikai kezelése" (III. függelék). A COSIMO KLASSZIKUSOKNÁL IS KAPHATÓ: A jólét közgazdaságtana: ARTHUR CECIL PIGOU (1877-1959) 1908-tól 1943-ig a Cambridge-i Egyetem politikai gazdaságtan professzora volt.
Leginkább a "Pigou-hatás" közgazdasági kifejezés kidolgozásáról ismert, amely a fogyasztás növekedése által okozott termelés- és foglalkoztatás-élénkítésre utal. Pigou számos királyi bizottságban, köztük az 1919-es jövedelemadóval foglalkozó bizottságban is részt vett.
