Értékelés:
Frank Rhodes könyve tömören és olvasmányosan tárgyalja a felsőoktatás irányítását, pénzügyeit és az egyetemek szerepét, különösen az e területen dolgozó vezetők közönségét megcélozva. Míg a könyv érthetőségét és hasznosságát dicsérik, egyes kritikusok megjegyzik, hogy kizárólag az egyetemekre összpontosít, és nem foglalkozik a középiskolai oktatással való szükséges kapcsolatokkal.
Előnyök:⬤ A felsőoktatás összetett kérdéseinek világos és tömör magyarázata.
⬤ Értékes betekintést nyújt az irányításba és a kar szerepébe.
⬤ Hasznos forrás a kutatóegyetemek hozzájárulásának megértéséhez.
⬤ A felsőoktatás kiemelkedő vezetője írta, ami növeli a hitelességet.
⬤ Kizárólag az egyetemekre összpontosít, elhanyagolva a középiskolákkal való kapcsolatot.
⬤ Hiányoznak az egyetemi hallgatók középiskolai felkészítésének javítására vonatkozó javaslatok.
⬤ Egyes olvasók nem találják elég szélesnek a könyv oktatási témáját.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Creation of the Future: Puzzles of American Democracy
Az egyetem egy dinoszaurusz: hatalmas, nehézkes, a maga módján szerethető, de a mai világhoz nem illő? A múlté, szükségtelen az internet és az online tanulás korában? Frank H. T. Rhodes könyvében, amely valószínűleg provokálja az egyetem eszméjéhez hű embereket és azokat is, akik a végét látják előre, elismeri, hogy az egyetem tökéletlen intézmény, de amellett érvel, hogy a modern társadalomban alapvető szerepet játszik. Eközben számos nehéz kérdésben határozott véleményt fogalmaz meg. A jövő megteremtése nem a status quo védelme vagy népszerűsítése. Az amerikai kutatóegyetemekre összpontosítva Rhodes azt állítja, hogy ezek pótolhatatlan erőforrás, szó szerint nemzeti és nemzetközi kincs, amelynek értékét körültekintő megújítással és reformmal kell megőrizni, kezdve a tanításnak mint erkölcsi hivatásnak való újbóli elköteleződéssel. Rhodes megvitatja, hol tart ma a kutatóegyetem, hogyan jutott idáig, és hová kell tartania a jövőben.
Ennek során az intézmény előtt álló kortárs kihívások széles körével foglalkozik, többek között azzal, hogy*mert miért nem lehetnek az egyetemek többé elefántcsonttornyok*mert miért kívánatos a professzorok kinevezés utáni felülvizsgálata*nem váltak-e túl lazává az osztályozási normák*mert miért nem helyénvaló a végzős hallgatók szakszervezeti szerveződése*mert miért van szükség pozitív diszkriminációra*mert hogyan lehet javítani az irányítást és a vezetést*mert hogyan lehet fenntartani az egyetem iránti elkötelezettséget a növekvő diszciplináris specializációval szemben*mert miért kell az oktatóknak megerősíteniük, hogy az egyetemi tagságnak nemcsak kiváltságai, hanem ára is van. *mit kell és mit nem kell tenni a tandíjak gyors emelkedésének megfékezésére. *a szakiskolák tanterveinek nagyobb súlyt kellene-e helyezniük a bölcsészettudományokra. *mert miért társadalmi kötelessége a szolgálat minden egyetemnek, nem csak a földalapú intézményeknek. *mert miért létfontosságú a kutatás a hatékony tanításhoz. A Cornell Egyetem elnökeként eltöltött tizennyolc éves szolgálati ideje egyedülálló perspektívát biztosít Rhodes számára egy olyan rendszerről, amelyet egyszerre tart felbecsülhetetlennek és változtatásra szorulónak. Bár lelkes szószóló, nem fogalmazza meg a nagyszabású változtatásokat javasló javaslatokat. A legnagyobb katasztrófa, amellyel az egyetemek ma szembesülnek, a közösség elvesztése - írja: Közösség nélkül a tudás sajátossá válik.
Az elszigetelten tanuló magányos tanuló kiszolgáltatott a szűklátókörűségnek, a dogmatizmusnak és a nem tesztelt feltételezéseknek; a közösségben folytatott tanulás tágas és tájékozott lesz, ellentétes értelmezésekkel vitatható, eltérő tapasztalatokkal fűszerezett és alternatív nézőpontok által finomított. Rhodes az amerikai kutatóegyetem új jelentőségét hirdetve a megújulás mellett érvel, a régi erények új realitásokra való alkalmazásával. Szerinte az egyetemi kultúrának az emberi tapasztalatot annak minden gazdagságában, szélességében és kétértelműségében fel kell ölelnie, ha túl akar élni és gyarapodni akar.
