Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
The Rise of Common-Sense Conservatism: The American Right and the Reinvention of the Scottish Enlightenment
A Donald Trump megválasztását követő években - a győzelem a fehér középnyugatiak szavazatain múlott, akik mind földrajzilag, mind kulturálisan távol álltak a média tengerparti koncentrációitól - a médiában az úgynevezett „átlagember” politikáját vizsgálták.
Az a gondolat azonban, hogy az e megnevezés által implikált földhözragadt tisztaságot a konzervatív politikusok értik a legjobban, nem új keletű. Amint Antti Lepist időszerű és tanulságos könyvében bemutatja, a konzervatív „józan ész” diskurzus szellemi forrásai régebbiek és nemzeteken átívelőbbek, mint azt eddig gondoltuk.
Az amerikai neokonzervatív gondolkodás jeles alakjait - köztük Irving Kristolt, Gertrude Himmelfarbot, James Q. Wilsont és Francis Fukuyamát - vizsgálva Lepist azt állítja, hogy a közemberről alkotott felfogásuk központi szerepe magyarázza gondolkodásuk tartós erejét és befolyását. Lepist érdekes módon e felfogás gyökereit a tizennyolcadik századi skót felvilágosodásban találja meg, és feltárja, hogy a vezető neokonzervatívok hogyan használták fel Adam Smith, Thomas Reid és David Hume eszméit, hogy elítéljék a háború utáni liberális elitet, az oktatási hatóságokat és a szociális reformereket.
A skót felvilágosodás eszméinek újrakonfigurálása végül a modern konzervatív politika egyik meghatározó erejéhez vezetett: az átlagember józan eszéhez. Függetlenül attól, hogy a „nép” sérelmeire hivatkozó huszonegyedik századi politikusok tudatában vannak-e ennek a szokatlan vonalnak vagy sem, Lepist megmagyarázza mind a trópus fennmaradását, mind egyes konzervatív gondolkodóknak a Trump-rendszerrel való cinkosságát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)