Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
On Jupiter Place: Poems
A leginkább regényíróként ismert Nicholas Christopher húszéves korában kezdett verseket publikálni a The New Yorker című lapban, és azóta nyolc gyűjteményt adott ki, amelyeket az évek során költők és kritikusok Amerika legjelentősebb költői között méltattak. A The Washington Post nyolc évvel ezelőtt megjelent Crossing the Equator című válogatott verseiről így írt kritikájában: "Gazdagon csiszolt és érzékletes munkáit olvasni, amelyekben oly nagy a húzóerő, olyan, mintha más világokat látogatnánk meg, majd az idő által megzavartan, de ugyanakkor felfrissülve és újjáéledve térnénk vissza a sajátunkba.".
Az On Jupiter Place az első könyve az említett gyűjtemény óta, és olyan anyagot tartalmaz, amely talán az eddigi legszemélyesebb, legönéletrajzi és legintimebb műve. Gyönyörűen megalkotott és gondosan felépített, eszünkbe juthat Keats gondolata, aki szerint versei az érzések "kis gépei". És ebben a könyvben mindenütt vannak a zavarba ejtő pillanatok, ahol a vers csodája túllép a megértésen, és kissé megdöbbenve és gazdagabban vezeti vissza olvasóit önmagukba. Ahogy Merwin írta, "versei vibrálnak a fénytől és a felismerés meglepetésétől. Újra és újra megmutatja nekünk az ismerős világító természetét.".
A The Washington Post az Egyenlítőn való átkelés című könyvéről írt kritikájában: New & Selected Poems (Új és válogatott versek) című kritikájában azt írta, hogy "Nicholas Christopher egy mesemondó... Fikciói gyakran Jorge Luis Borgesre és Italo Calvinóra emlékeztetnek, két időutazóra, akik az ő nagy elődei. Költészete inkább Wallace Stevens, Elizabeth Bishop és James Merrill munkásságára épít. Hozzájuk hasonlóan ő is kedveli az egzotikus, a távoli, az elmozdult, a képzeletbeli dolgokat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)