Canonic Repertories and the French Musical Press: Lully to Wagner
Az európai zenei élet egyik vezető történészének régóta várt könyve a koncert- és operai élet újszerű olvasatát kínálja, bemutatva, hogy a XVIII. és XIX. századi Franciaországban hogyan váltak bizonyos zenei művek "kanonikusnak", azaz csodálatra méltónak és példaképnek tekinthetőkké. Egy sor egymáshoz kapcsolódó esszében William Weber különös figyelmet fordít arra, hogy az ilyen hírnév hogyan változhatott a különböző korszakokban és körülmények között.
Az első fejezet azt vázolja fel, hogy hogyan alakult ki Jean-Baptiste Lully 1687-ben bekövetkezett halála után a hírnév hulláma, majd egy évszázaddal később Christoph-Willibald Gluck és Niccol Piccinni operáinak hírneve. Beverly Wilcox ezután egy fontos fejezetben azt vizsgálja, hogyan alakult ki a Concert Spirituel egyházi művekből álló kánonja 1725 és 1790 között. Az ezt követő fejezetek részletezik Joseph Haydn zenéjének "kezdődő kánonjának" kialakulását az 1780-as években; egy új operakánont, amelynek középpontjában Gioachino Rossini és Giacomo Meyerbeer művei állnak; az Op ra-Comique színház évszázados kánonrepertoárját; valamint 1860 és 1914 között a Wagner-operák részleteinek gyakori koncertszerű előadásait, néha Meyerbeer műveinek részleteivel együtt.
Weber és Wilcox mindvégig bemutatja, hogy a francia zenei sajtó hogyan tükrözte és formálta a zenei ízlést két évszázadon keresztül.
William Weber a Long Beach-i Kaliforniai Állami Egyetem nyugalmazott történészprofesszora.