A káosz lényege

Olvasói vélemények

Edward Lorenz „A káosz lényege” című könyvét a káoszelmélet mélyreható feltárásaként fogadják, és nagyra értékelik történelmi összefüggései és technikai meglátásai miatt, bár a hozzáférhetőség és az írásmód tekintetében vegyes visszajelzéseket kap. Míg sok olvasó lebilincselő és informatív olvasmánynak találja, különösen a matematikai magyarázatok iránt érdeklődők számára, egyesek kritizálják, hogy a laikusok számára sűrű és kihívást jelentő.

⬤ Lenyűgöző, első kézből származó beszámoló a káoszelméletről egy alapító atyától.
⬤ Jó történelmi háttér és a káoszfolyamatok magyarázata.
⬤ Tartalmaz matematikai értekezéseket, így a technikai háttérrel rendelkezők számára is tanulságos.
⬤ Magával ragadó analógiák és példák az összetett fogalmak tisztázására.
⬤ A káoszelmélet iránt érdeklődők számára szilárd bevezetésként ajánlott.

⬤ Nem könnyű a laikusok számára; igényel némi technikai hátteret a matematikában.
⬤ Egyes olvasók szerint sűrű, hosszadalmas és rosszul megírt.
⬤ Bizonyos szakaszok megértése időnként nehézségekbe ütközik.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy lehetne tömörebb, a szakaszok szükségtelenül hosszúak.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Essence of Chaos

Könyv tartalma:

Káosz vesz körül minket. A látszólag véletlenszerű események - egy zászló lobogása, egy vihar által a partra csapódó hullám, egy flipper útja - gyakran úgy tűnik, hogy nincs rend, nincs racionális minta. Edward N. Lorenz munkásságának nagy részét a káosz elméletének magyarázata és a fő megállapításainak következményei tették ki - miszerint az ilyen látszólag véletlenszerű viselkedést tényleges, pontos szabályok szabályozhatják -. A Káosz lényege című könyvében Lorenz bemutatja az olvasónak ennek az „új tudománynak” a jellemzőit, és annak messzemenő következményeit a modern élet számos területére, az időjárás-előrejelzéstől a filozófiáig, valamint ismerteti a káosznak a feltörekvő tudományterületekre gyakorolt jelentős hatását.

A relativitáselméletben és a kvantummechanikában tárgyalt jelenségekkel ellentétben a ma "kaotikusnak" nevezett rendszerek távcső vagy mikroszkóp nélkül is megfigyelhetők. A legegyszerűbb eseményektől, mint például egy falevél lehullása, a legbonyolultabb folyamatokig, mint például az éghajlat ingadozásai, terjednek. Minden egyes folyamatnak, amely kaotikusnak minősül, vannak azonban bizonyos számszerűsíthető jellemzői: az, hogy hogyan alakul, nagyon érzékenyen függ a pillanatnyi állapottól, így, bár nem véletlenszerű, mégis annak tűnik. Lorenz a mindennapi életből vett példákon és egyszerű számításokon keresztül mutatja be, hogyan érthető meg a kaotikus rendszerek lényegi természete. Hogy ezt a feladatot meggyorsítsa, elsődleges szemléltető példájaként egy sípályán lecsúszó deszkáról alkotott matematikai modellt. Ennek a modellnek az alapján magyarázza el a különböző kaotikus jelenségeket, beleértve néhány kapcsolódó fogalmat, mint például a furcsa attraktorok és a bifurkációk.

Meteorológusként Lorenz kezdetben azért kezdett érdeklődni a káosz iránt, mert az időjárás-előrejelzésre is hatással volt. Az időjárás-előrejelzés és a meteorológia történetén át az éghajlattal kapcsolatos jelenlegi ismereteink rövid bemutatásáig terjedő fejezetben számos olyan kutatót mutat be, akik a kísérleteket és elméleteket kitalálták, és leírja saját kezdeti találkozását a káosszal.

Egy további értekezés arra hívja fel az olvasókat, hogy alkossák meg saját káoszukat. Másutt a véletlenszerűség természetét és a kaotikus rendszerekhez való viszonyát vitatja meg, és ismerteti a tudományos gondolkodás három kapcsolódó területét: a nemlinearitást, a komplexitást és a fraktalitást. A függelékek bemutatják Lorenz első publikációját, a „Vajon egy pillangó szárnycsapása Brazíliában tornádót indít el Texasban?” című korszakalkotó tanulmányt. ”; a matematikai egyenleteket, amelyekből a bőséges illusztrációk származnak; és egy szójegyzéket.