A kapcsolati lelkipásztor: Krisztusban való részesedés önmagunk megosztásával

Olvasói vélemények

Az Andrew Root által írt „The Relational Pastor” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy a könyv a valódi kapcsolatok fontosságára összpontosít a szolgálatban, hangsúlyozva a teljesítményalapú egyházi kultúráról a kapcsolati elkötelezettségre való áttérést. Root kritikával illeti a lelkipásztori szerepek hagyományos meghatározását, és új perspektívát kínál, a szeretetben és empátiában gyökerező kapcsolati szolgálat mellett érvelve. Míg sok kritikus dicséri a könyvet teológiai mélysége és hozzáférhetősége miatt, néhányan kritizálják a tudományos szigorát és a sebezhető kapcsolatok kezelését a szolgálatban.

⬤ Magával ragadó és közérthető írásmód.
⬤ Mély teológiai meglátások a szolgálat és a kapcsolatok természetével kapcsolatban.
⬤ A teljesítményalapú modellekről a kapcsolati szolgálatra való áttérésre ösztönöz.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a lelkipásztorok és az egyházi közösségek szerepéről.
⬤ A kritikák szerint a könyv kötelező olvasmány a lelkipásztorok és teológusok számára, és értékes forrás a kortárs szolgálat dinamikájának megértéséhez.

⬤ Néhány kritika a könyv tudományos mélységét és az olyan források kritikátlan felhasználását kifogásolja, mint Bonhoeffer.
⬤ Aggodalmak a sebezhető kapcsolatok lelkészekre gyakorolt hatásainak figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv nem felel meg az elvárásaiknak, illetve nem illeszkedik az evangelizálásról alkotott hagyományosabb nézeteikhez.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Relational Pastor: Sharing in Christ by Sharing Ourselves

Könyv tartalma:

Az Egyházközségi Lelkészek Akadémiája „Top 10 könyv a plébániai szolgálathoz” című könyvek egyike

Mikor tettél fel magadnak utoljára kemény kérdéseket arról, hogy miért folytatsz bizonyos kapcsolatokat a szolgálatodban? Lehet, hogy a végjáték sokunk számára nem a kapcsolat önmagában, hanem a hűség, a ragaszkodás, sőt a behódolás? A nyájunkban lévő juhok a célunk elérésének eszközévé válnak: a lelkipásztorkodás kevésbé Isten népéről, mint inkább a status quo fenntartásáról szól - és, ha hajlandóak vagyunk ezt felismerni, lelkipásztori státuszunk felemeléséről.

Andy Root gyakorlati teológus itt a kapcsolati lelkipásztorkodást boncolgatja, ahogyan azt eddig értettük, és keresi a magját egy egészségesebb, pasztorálisabb megértésének azoknak a kapcsolatoknak, amelyekre Isten a gyülekezetet készítette: a helynek, ahol, amikor ketten vagy többen összegyűlnek az ő nevében, Krisztus jelen van.