A kapitalisták sportja és zsákmánya: Hogyan lopják el a gazdagok Kanada közvagyonát?

Olvasói vélemények

A könyv kritikusan vizsgálja a kanadai állami és magántulajdon viszonyát, kiemelve a történelmi összehasonlításokat és a privatizáció kanadai polgárokra gyakorolt hatását. A kritikusok nagyra értékelik a közérthető írásmódot, az informatív tartalmat, valamint azt, hogy a szerző humorral és iróniával tárgyalja a komoly kérdéseket. Vannak azonban negatív megjegyzések a hiányzó oldalakkal és a könyv személyes ellenszenvével kapcsolatban.

** Informatív és tanulságos a kanadai történelemről és a köztulajdonról. ** Megközelítő írói stílus, amely minden olvasó számára elérhető, beleértve a szkeptikusokat is. ** Történelmileg gazdag az állami és magántulajdon összehasonlításával. ** A szerző humor és irónia lebilincselő használata. ** Kritikus gondolkodásra ösztönöz a demokráciáról és a vállalatok befolyásáról. ** Kifejezetten ajánlott a fiatalabb generációk és a kanadai választók számára.

** Néhány kritikus erős személyes ellenszenvét fejezte ki a könyvvel szemben. ** Voltak panaszok a hiányzó oldalak miatt. ** A hangnem néhány olvasó számára fájdalmas lehet a kritikai jellege miatt.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Sport and Prey of Capitalists: How the Rich Are Stealing Canada's Public Wealth

Könyv tartalma:

Miért adjuk el azokat a lenyűgöző állami vállalatokat, amelyek létrehozásáért gyakran küzdöttünk nemzetként?

Az 1900-as évek elején kanadaiak ezrei harcoltak a gazdag érdekek ellen, elnyerve a Niagara-vízesés feletti ellenőrzést és létrehozva egy állami áramszolgáltató vállalatot. Egy másik népi mozgalom sikerrel hozta létre a kanadai közszolgálati műsorszolgáltatási rendszert, hogy szembeszálljon az éterben uralkodó amerikai dominanciával. Egy kanadai orvos pedig egy köztulajdonban lévő laboratóriumot hozott létre, amely számtalan életet mentett meg azzal, hogy megfizethető gyógyszereket állított elő, hozzájárult az orvosi áttörésekhez és segített a himlő felszámolásában az egész világon.

Az elmúlt évtizedekben azonban hagytuk, hogy inspiráló közvállalkozásainkat privatizálják, létfontosságú közprogramjainkat pedig leépítsék, így egyre inkább a piaci piacot uraló magánkapzsiság erői uralnak bennünket.

Linda McQuaig A kapitalisták sportja és prédája című könyvében megkérdőjelezi a privatizáció dogmáját, amely meghatározta politikai korszakunkat. Azzal érvel, hogy most, amikor az éghajlatváltozással és a jövedelmi egyenlőtlenséggel küzdünk, jobban, mint valaha, a közszférát nem zsugorítani, hanem bővíteni kell.