Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Byung-Chul Han esszéinek gyűjteménye, amely a kapitalizmussal, a neoliberalizmussal és a társadalommal kapcsolatos kortárs kérdéseket tárgyalja. Érdekes gondolatokat és kritikákat fogalmaz meg filozófiai kontextusban, de szerkezeti problémákkal és pesszimista hangvétellel küzd, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
Előnyök:A könyv lebilincselő és elgondolkodtató betekintést nyújt a kapitalizmusba és a társadalomba. Sok olvasó értékeli a szerző egyedi nézőpontját és az esszék jól megalapozott tartalmát. Az írás közérthető és könnyen érthető, ami a szerző politikai nézeteivel egyező nézeteket vallók számára is élvezetessé teszi a könyvet. A gyűjtemény érdekes beszélgetéseket és interjúkat tartalmaz, amelyek kontextusba helyezik Han gondolatait.
Hátrányok:A könyvet kritika éri, mivel korábban megjelent esszék véletlenszerű gyűjteménye, amelyből hiányzik a koherencia és a csiszoltság. Bizonyos esszéket vázlatnak érezhetünk, ismétlésekkel és rendezetlen szerkezettel. A szerző pesszimista világnézete egyes olvasók számára lehangolónak tűnhet, és az eltérő politikai nézeteket vallók frusztrálónak találhatják a tartalmat.
(20 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Capitalism and the Death Drive
Könyv tartalma:
Amit ma növekedésnek nevezünk, az valójában egy daganatos növekedés, egy rákos burjánzás, amely megzavarja a társadalmi szervezetet. Ezek a daganatok megmagyarázhatatlan, halálos életerővel szüntelenül áttéteket képeznek és növekednek.
Egy bizonyos ponton ez a növekedés már nem produktív, hanem inkább destruktív. A kapitalizmus már régen átlépte ezt a pontot. Pusztító erői nemcsak ökológiai és társadalmi katasztrófákat, hanem mentális összeomlást is okoznak.
A romboló teljesítménykényszer az önmegerősítést és az önpusztítást egyesíti magában. Halálra optimalizáljuk magunkat.
A brutális verseny pusztulással végződik. Érzelmi hidegséget és közömbösséget szül másokkal és saját magunkkal szemben egyaránt. A kapitalizmus pusztító következményei azt sugallják, hogy a halálhajtás működik.
Freud kezdetben tétován vezette be a halálhajtást, de később elismerte, hogy „nem tudott tovább gondolkodni”, ahogy a halálhajtás gondolata egyre inkább a gondolkodásának középpontjába került. Ma már lehetetlen a kapitalizmusról gondolkodni a halálhajtás figyelembevétele nélkül.
